Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - MAGYAR MINIMUM - Trükkök helyett tükrök (bevezető a Magyar minimum című tematikus blokk elé)
MAGYAR MINI MUM „ellenlábasának” vagy éppen csak egyik „árnyalatának” tekintendő-e) változatlan. Abádi Nagy Zoltán a minimalizmust a realizmustól is elkülöníti, amikor kijelenti, „a realista iskolát a rész mindig az egész szempontjából (is) érdekelte - míg a minimalizmusban a rész önmagáért kerül premier planba, anélkül, hogy az egész mikrokozmosszá kívánna lenni (még ha sok mindent el is árul az egészről)”4; e viszonyításban érdekes lenne elgondolkozni az elsősorban Jonathan Franzen nevével fémjelzett újabb amerikai regényirodalom előtérbe kerüléséről, amire magyar vonatkozásban talán Spiró Györgynél találhatunk párhuzamot. Ez azonban már túl messzire vinné vizsgálódásunkat. Célunk főképp az volt, próbáljunk támpontokkal szolgálni a magyar minimalista szerzők és szövegek (nyilván 4 Abádi Nagy Zoltán: Az amerikai minimalista próza. Budapest, 1994, Argumentum. 380. akadnak szerzők, akiknek nem egész életművük minimalista jellegű, ám egyes szövegeiken szignifikáns módon kimutathatóak a minimalista jegyek) elhelyezésére a kortárs diskurzusban; nem törekedtünk teljességre, összeállításunk inkább a felvetések szintjén marad meg. A nyolcvanas-kilencvenes években indult, illetve ebben az időben központi szerepet játszó szerzőktől (Hazai Attila, Tar Sándor, Háy János) jutunk el a legfiatalabbakig (Miklya Anna, Szvoren Edina), akik kapcsán a minimalista besorolás akár meglepőnek is tűnhet - nem is törekedtünk kizárólagosító besorolásra, mindössze egy új szemléletmód játékba hozására e művek vizsgálata kapcsán (amely szemléletmód nem is feltétlenül jelenik meg nyomatékosan az egyes szövegekben), abban bízva, hogy ezzel tovább bővíthetjük kortárs irodalmunk értelmezési tereit. A szerk. 26