Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - Grendel Lajos: Utazás a semmi felé (regényrészlet)
egy másik srácot, aki nem volt különb Tominál, ez már az első napon kiderült. Mindegy. Annabellának tele lett a töke Tomival, a hencegéseivel meg a szeszélyeivel. Tomi lefogyott, ivott, sajnáltatta magát. Ez egy hónapig tartott. Három vagy négy hét múlva Annabella elfelejtődött, mintha sosem lett volna, és a helyébe Mónika lépett. Ugyanolyan fruska, mint a többi! Tominak szerencséje volt a fruskákkal, hamar elbolondította őket. Zoli egészen más volt. Ö komolyan hitt a szerelemben, olyannyira, hogy Cicuskát is megbűvölte. Tűz és víz? Még nem igazán látta a különbséget Tomi és Zoli között. Azt látta csak, vagy feltételezte, hogy Zoli mélyebben foglalkozik Cicuskával, ami annyit jelent, hogy tök szerelmes belé. Kicsit irigyelte is őt, míg Tomi női hidegen hagyták. Régen, egy magyar bálon történt az eset - ma már nem is tudja, hogy vannak-e magyar bálok. Híres bál volt annak idején, olajos hajú, félig kopasz férfiak és zsibongó nők jelentek meg a bálteremben, akik később becsiccsentettek, és hajnalra már olyan zagyvákat mondtak, hogy a fene se értette őket. No mindegy. Február volt. Azelőtt mindig februárban tartották a magyar bált, és sokan a külvárosokból is eljöttek a belvárosi bálba. Attila úgy emlékszik, hogy éppen nagyon hideg volt. Jégvirágot karcolt az ablaküvegre a tél, és úgy csikorgott a hó a lépteik alatt, mint az üveg, ha vékony, hegyes tárggyal birizgálják. De a bálteremben sem volt igazán meleg. Cicuska csak hosszabb rábeszélésre vette le a sálját és a kalapját. Tomi nem jött el. Utálta a bálozást, a hideget, a telet, s ha hideg volt, egy hétig nem mozdult ki a szobájából. „Ómódi vagyok. Irtózom a hidegtől, meg a sok bálozó embertől. Legszívesebben magam lennék egy szigeten.” Cicuskának egész idő alatt olyan volt a keze, mint a jégcsap. Sápadt volt, és rosszkedvű.- Haza akarok menni - mondta még éjfél előtt. De Zoli nem figyelt oda. Egy ismeretlen sráccal vitába keveredett azon a hülyeségen, hogy az öregkor nem jár-e szellemi leépüléssel.- Mindenki magából indul ki. Ez a szabály - mondta Zoli, aki egyébként is enyhe szellemi fölényben volt, ami a társát roppant módon idegesítette.- Tényleg nem lehet komolyan venni, amit mondasz.- Tévedés. A legkomolyabban veszem, amit mondok. Ha lélekben megöregszem, akkor fuccs az életnek. Csakhogy én biztos vagyok benne, hogy sosem öregszem meg. Harminc, harmincöt éves kora után az ember szép lassan kettéválik. A test elkezd öregedni. De ennek semmi köze a lélekhez. Az agy, ha vigyázol rá, mondjuk nem vagy iszákos és nem butulsz meg, tulajdonképpen kortalan. Az ismeretlen fiatalember hosszan csóválta a fejét.- Az evolúció rád nem érvényes. Mit meg nem tudok!- Az evolúciónak ehhez semmi, de semmi köze. Utóbb egészen más hangsúlyt kaptak ezek a mondatok. Egyelőre persze akár el is lehetett volna felejtkezni róluk. Évek múlva jöttek vissza, és még csak az sem biztos, hogy száz százalékig igaza volt Zolinak. Hiszen hosszú hónapok múltak el azóta, hogy elhangzottak, és már csak Attila emlékezett rájuk. Ugyanis a magyar bálon éjfél után lett rosszul Cicuska, mondhatni, nem is volt rosszul, csak eleredt az orra vére. Összecseszte a ruháját, és jó nagy cirkuszt csapott. Most mindenki őt figyelte, különben kínos volt, mert nem 10
