Irodalmi Szemle, 2013

2013/11 - Szvoren Edina: Aloé vera (novella)

Hálóingbe bújtam. Két ujjam közé csippentve eltartottam a testemtől, hogy ne tapadjon a sebbe, és visszamentem a nappaliba. A kedvenc fotelembe telepedtem, és átolvastam a kávéfoltos zárójelentést. Ásítozva lapozgattam a kicsi papírjait. Az oltáskönyve épp, mint az enyém. Kimerült vagy, mondta a férjem. A karomba fektette a kicsit, és lágyan megcsókolta a homlokomat. Ha hordanék sapkát, éppen odaesett volna a márkajelzés.

A kicsi a hálóing dekoltázsát bontogatta. Nem értettem, honnan tudja, mi az a gomb. Szoptatás közben elnéztem a könyvespolc és a vitrin közti, fényképekkel telezsúfolt falfelületet. A széles vállam miatt úgy nézek ki a rajtkövön, mint egy csúcsával lefelé fordított háromszög. A férjem havonta egyszer mosogatószeres vízzel törli át a képek üvegét, és mikroszálas kendővel portalanítja a mustársárga, narancssárga, citromsárga kereteket. Amikor összeköltöztünk, a férjem rokonai elárasztottak minket sárga képkeretekkel, hogy legyen hova tennünk a sportfotóimat, és kölcsön kérték az uszodai videofelvételeket. A férjem gyakran sajnálkozik, hogy sportoló koromban, fiús hajjal nem ismerhetett. Ilyenkor is tájszólásban beszél - ahogy a debreceniek.

A kicsi szájából kifordult a mellbimbóm. Elaludt. Óvatosan fölálltam vele, és átfektettem a bölcsőbe. A férjem a szőnyegre térdepelt, és finoman ringatni kezdte a bölcsőt. Azt suttogta: egyszer szeretne írni valamit az apaságról. Elsőre nem értettem, mit mond. Úgy éreztem, a szájüregében várakoznak - megformálódva, készen - a szavak. Nagyon sokáig ringatta a kicsinket. Láttam, hogy a szőnyeg vastag, puha bundája a ringatás minden üteme után megpróbálja kirúgni magát, és a szálak elkezdenek kiegyenesedni, de a bölcsőtalp minduntalan letapossa őket.

Föltápászkodtam, és kinyitottam a vitrin ajtaját. Az érmeket beletömködtem a kupákba, a kupákat pedig egy bevásárlószatyorba dobáltam. A fényképeket leemeltem a szögekről, és egy banános dobozba állítottam nagyság szerinti sorrendben. A szögeket legalább olyan jó lesz kihúzkodni a falból, mint bámulni az önmagától felfújódó habot. A banános dobozt gondosan letakartam egy konyharuhával, hogy a pincében se eshessen bajuk. A férjem abbahagyta a ringatást, és ijedten nézett. Nem akarom, hogy a kicsink ebben nőjön föl, magyaráztam. Az újságban, aminek dolgozol, az áll, hogy nem szül jó vért, ha az anya a híresebb. Talán te magad is írtál ilyen cikkeket.

Kértem a férjemet, hogy kódolja át a riasztót. Táplálja be a kicsi születésnapját vagy a sajátját. Amikor kezemben a banános dobozzal elindultam a bejárati ajtó felé, elém állt, és megfogta a csuklóm. Dulakodni kezdtünk. Sosem feszültünk még így egymásnak. Megpróbáltam a könyökömmel odébb taszítani a férjem, de a banános doboz megbillent, és kicsúszott a kezemből. Néhány kép kizuhant az előszobakőre, és összetört. A férjem leguggolt, és könnyekkel a szemében szedegette az üvegszilánkokat.

6