Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - Olvasó - Csehy Zoltán: Aki az ősi Dunához csalta a Helikon babérkoszorús szüzeit (tanulmány Janus Pannoniusról)
88 Csehy Zoltán gyogó ígérettel kecsegtető, de kihívásként megjelenő kalandé. A természet körforgása és a személyes szerencse körforgása - a személyes sors és az isteni törvény - plasztikus egységet alkot. A mindent elfedő hó tavaszi várakozást rejtő képe a remény megszólaltatója is egyben: a hó alatt rejtőző termékenység előbb-utóbb utat tör(het) magának. A téli fagy egyetlen, akadálytalan úttá avatta a tájat: a második szakasz a tél elképesztő diadalát mutatja be frappáns képekben: a gazda, aki félt a zubogó folyó habjaitól, most a befagyott jégen ugrabugrálva „gyalázza” meg a rakoncátlan vizet. A félénk csónak motívuma a harmadik szakaszban az egybeolvasztásé lesz: a téli szán sem suhan jobban, mint nyáron a csónak. A szán suhanása a vágyott cél felé törekvő ember boldogságának kifejeződéseként is értelmezhető. Az elhárult akadályok beteljesedést sugallnak. A legyőzöttnek hitt viz jég és hó alakjában lényegében birtokba vette a tájat. A szán dinamikáját ez az egyetlen hatalmas takaró a maga egyneműségével a végletekig tudja fokozni: akadálytalan és élvezetes, erőfeszítés nélküli utat kínál. A sebesség mámorában természetesen a tél szépsége és utolérhetetlen varázsa csillan meg. És itt kezdődik a konkrét búcsú: a szembetegségre kedvező hatással bíró gyógyító hőforrások, majd a könyvtár megidézése. Ebben a két szakaszban a kalokagathia eszménye jelenik meg: a test és a lélek együttes felüdülésének lehetősége. Phoebus, azaz Apolló, aki a lantzene, a gyógyítás jósistene, itt a Múzsák vezetőjeként is megjelenik. A Múzsák a Parnasszust elhagyva Váradra tennék át székhelyüket. A vers két záró része a szent királyoktól való búcsúzásé. Előbb a sokat tűrt város - Janus Pannonius egy tűzvészt idéz meg - örök megújulási képessége kerül előtérbe (s ez is a hófedte táj tavaszt rejtő természeti megújulásával állítható párhuzamba), majd egy Szent Lászlóhoz intézett fohász következik. Janus Pannonius csupán utalásokkal idézi meg a szent királyt: a humanista költő még a keresztény utalásokat is úgy próbálja meg versbe foglalni, hogy lexikailag megmaradjon az ókori kifejezésmód keretei között. A költemény igazi különlegessége az antik költészethez viszonyítva hagyománytörésnek számító télmagasztalás. A téli Magyarország bemutatásához Janus Pannonius Ovidius száműzetésének színhelyét megidéző képeket választ, illetve Vergilius Scythia- leírását használja, ám ellentétes előjellel. Scythia4 Vergiliusnál is a tél hona, elviselhetetlen időjárási körülmények uralják, a hideg helyeket pedig eleve barbár erkölcsök és szokások jellemzik. Scythia és a tél Ovidius száműzetését idézi, a szellemi értékek iránti érzéketlenséget sugallja. Átél a bezárkózás, a visszavonulás ideje (Horatius). Janus a szép telet írja meg, szemben az itáliai locus amoenus (bájos hely - egy séma, mely a szép és idealizált táj leírásának előírásait jelenti) kötelező tavasztoposzaival. így az ideális hely leírása során a tavasz helyébe a tél, a mezők, erdők, berkek helyébe a láthatatlan, hófedte táj, a folyó és a patak helyébe a befagyott Körös, a Duna és a gyógyvizek kerülnek, Zephyrus helyét a szánkózás szele veszi át, Phoebus (Patara, Castalia) helyére pedig az Új Parnasszus, Vitéz könyvtára kerül. Az eredetileg hendecasyllabusokban írt költemény refrénes alkotás. Huszti József egyenesen így fogalmaz: „...olyan friss, üde, hangulatos, mint egy népdal, még refrénje is van.” A hendecasyllabus a magyar költészetben viszonylag ritka időmértékes versforma, épp ezért a vers fordítóinak egy része - a műnek 1987-ig, jórészt Kovács
