Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - KÖZLEKEDŐEDÉNY - Mizser Attila: Sötétebbik oldal (tanulmány Márton Lászlóról)
Sötétcbbik oldal 67 sen elbeszélő műhöz készült jegyzetek összessége lenne. A narrációs technika, amelyet Márton választ, a szövegbe írt törésekre épül: a regény újra meg újra rámutat a tematikus elemek bizonytalan eredetére, saját megalkotódásának véletlenszerű körülményeire, az elbeszélt esemény hozzáférhetetlenségére, és ezáltal saját olvashatatlanságát idézi elő: az olvasó nem kap történetet, legfeljebb egy (több) felépíthető narratíva lehetősége villan fel előtte. „Ez a nyelv nem elfedi a traumát, nem hallgat róla, hanem színre viszi a törést, azt, hogy a trauma előtti nyelv alkalmatlan a trauma elmondására, s ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a szakadásnak az új nyelvben látszania kell, mert múlt és jelen csak így kerülhet benne újra kapcsolatba. Ez a nyelv már nem lehet naiv, gyanútlan: sokkal inkább a kételyt, a bizalmatlanságot magában foglaló, a megszakítottság és a szorongás emlékét őrző, az ural- hatatlanság tudását elfogadó, a másikat így is megszólító mégis-beszéd.”26 A traumaszöveg „hitelessége” tehát épp abban áll, hogy nem totalizálja a fotográfiák mozaikjaiból kirajzolódó történelmet és személyes történeteket, hanem számot vet azzal a ténnyel, hogy a trauma felülírja azokat az elbeszéléseket és írástechnikákat, amelyek a traumatizált állapotot megelőzően rendelkezésre álltak. Az Árnyas főutca mint másodlagos - a személyes tapasztalatot feltételező elsődleges traumaszöveget újraíró - traumaszöveg azáltal segíti az emlékezést és ezzel együtt a feldolgozást, hogy az olvasónak közvetíti a traumát, és annak interpretációját is nyújtja.27 Az árnyak megelevenedése során fokozatosan felsejlik előtűnik a fénykép háttere: a titok felfedése (az „apokalipszis”) abban áll, hogy a képi üzenetek révén fokozatosan körvonalazódik számunkra a katasztrófa, amely egy totalizáló világlátás jegyében, nagy elbeszélésként nem megfogalmazható, mégis kódolható látomá- sos üzenetként adja hírül, hogy az élet minden dimenziója megváltozni kényszerül. Elkerülhetetlenül, átkerülve a keretek létező terén. JEGYZETEK 1 Márton László: Árnyas főutca. Jelenkor, Pées, 1999, 9. (A későbbiekben erre a kiadásra hivatkozom.) 2 Vő. Barthes, Roland: Világoskamra. Jegyzetek a fotográfiáról. Ford.: Fereh Magda. Európa, Budapest, 1985, 94. 3 Uo„ 7. 4 Uo„ 96. 5 Belting, Hans: A hiteles kép. Képviták és hitviták. Ford.: Hidas Zoltán. Atlantisz, Budapest, 2009, 9. 6 Vő. Derrida, Jacques: Minden dolgok vége. Ford.: Angyalosi Gergely. Osiris, Budapest, 1993, 36-38., 67-68. 7 Lásd Márton László: A leírhatatlan pillantás [online]. In uő: Az áhítatos embergép. Jelenkor, Pécs, 1999. Idézi Balassa Péter: A leírhatatlan pillantás (Márton László: Árnyas főutca). Alföld, 2000. 10. szám, 89-94. http://www.epa.hu/00000/00002/00055/balassal0.html . 8 White, Hayden: A történelmi cselekményesités és az igazság problémája. In uő: A történelem terhe. Osiris, Budapest, 1997, 251-278.
