Irodalmi Szemle, 2012

2012/12 - SZEMLE - Soóky László: „Fogalmam sincs, ki kicsodája a kicsodának” (A Komáromi Jókai Színház Egy hölgy a Maximból című előadásáról)

90 SZEMLE nyelven olvasó polgári patrióták nem is­merhették még a városi terek uralmára, birtoklásuk fontosságára vonatkozó, év­tizedekkel később megszülető és máig továbbcizellált elméleteket, és nem tud­ták, hogy a monumentumok eltávolítá­sát a nép akaratát kifejező forradalmi aktusoknak kellene tekinteniük. Ezért aztán a kezdetben még titokban, az éj leple alatt elkövetett akciókat renitens, anarchista, elszigetelten működő barbá­rok tetteinek tulajdonították.” A szerző kifejti, hogy a pozsonyiak a közrend ér­dekében, a rombolások felderítéséhez a hatalom erélyes fellépését követelték. Tehát a törvényesség betartatását kérték számon. Nem gondoltak arra, hogy ez az újkori képrombolás szervezetten zaj­lik és politikai-ideológiai indíttatású. A szerző, ha lehet így fogalmazni, legfontosabb vezérfonalát a központi hatalom és a lokális urbánus univerzum közti kapcsolat és kölcsönhatás vizsgá­lata alkotja. Ez tehát egy léptékváltás le­hetőségét jelenti egy mikrotörténeti né­zőpont kialakítása felé. Az 1918 és 1920 közötti pozsonyi történések Filep-féle értelmezése bár számos új ismerettel gazdagítja tudásun­kat a város történetére vonatkozóan, de tudatosan csak a magyar diskurzuson belül marad. (Kalligram, Pozsony, 2010) GAUCSÍK ISTVÁN „Fogalmam sincs, ki kicsodája a kicsodának!” A Komáromi Jókai Színház Egy hölgy a Maximból című bemutatójáról Szeretjük és szeressük a színházainkat, a Jókait s a Tháliát, melyek alapjait hat­van évvel ezelőtt rakták le megszállott magyar emberek. 2012. október 12-én a Komáromi Jókai Színházban ünnepel­tünk mellszoboravatással, színháztörté­neti kiállítással. Kár, hogy a színház hat­vanéves múltját felidéző óriásplakátok szövegét nem színháztörténész írta, vagy lektorálta, kiküszöbölhette volna így a pontatlanságokat, a szerző tárgyi ismereteinek feltűnő hiányára utaló nagyvonalú csúsztatásokat, s a magyar­talan fogalmazást. A kísérő programoktól függetlenül a jubileumi évad a művészi, művészeti el­várások alapján még akár kiemelkedő is lehet, különösen, ha komolyan vesszük Tóth Tibor színházigazgató hitvallását: „A mi minőségi színházkultúránkon szakmai túlkínálatban felülkerekedett a középszer, /sic!/ nem kevés esetben a giccs és a hakni, mely nem kis mérték­ben rongálja a közízlést, s mellyel gya­korlatilag nem lehet versenyezni. Most újra felvértezzük magunkat, s harcba szádunk a minőségért, a nemzeti tradíci­ókért és a közönségért is, mert az Üzlet­szerű színházcsinálók kéjtáncot járnak már a mi közönségünk előtt is. Újra harc­ba kell szállnunk, s ha nem volt erre elég hatvan év, új fent be kell bizonyítanunk, hogy a Komáromi Jókai Színház külde­téséhez híven a szlovákiai magyarság

Next

/
Oldalképek
Tartalom