Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - SZEMLE - Soóky László: „Fogalmam sincs, ki kicsodája a kicsodának” (A Komáromi Jókai Színház Egy hölgy a Maximból című előadásáról)
90 SZEMLE nyelven olvasó polgári patrióták nem ismerhették még a városi terek uralmára, birtoklásuk fontosságára vonatkozó, évtizedekkel később megszülető és máig továbbcizellált elméleteket, és nem tudták, hogy a monumentumok eltávolítását a nép akaratát kifejező forradalmi aktusoknak kellene tekinteniük. Ezért aztán a kezdetben még titokban, az éj leple alatt elkövetett akciókat renitens, anarchista, elszigetelten működő barbárok tetteinek tulajdonították.” A szerző kifejti, hogy a pozsonyiak a közrend érdekében, a rombolások felderítéséhez a hatalom erélyes fellépését követelték. Tehát a törvényesség betartatását kérték számon. Nem gondoltak arra, hogy ez az újkori képrombolás szervezetten zajlik és politikai-ideológiai indíttatású. A szerző, ha lehet így fogalmazni, legfontosabb vezérfonalát a központi hatalom és a lokális urbánus univerzum közti kapcsolat és kölcsönhatás vizsgálata alkotja. Ez tehát egy léptékváltás lehetőségét jelenti egy mikrotörténeti nézőpont kialakítása felé. Az 1918 és 1920 közötti pozsonyi történések Filep-féle értelmezése bár számos új ismerettel gazdagítja tudásunkat a város történetére vonatkozóan, de tudatosan csak a magyar diskurzuson belül marad. (Kalligram, Pozsony, 2010) GAUCSÍK ISTVÁN „Fogalmam sincs, ki kicsodája a kicsodának!” A Komáromi Jókai Színház Egy hölgy a Maximból című bemutatójáról Szeretjük és szeressük a színházainkat, a Jókait s a Tháliát, melyek alapjait hatvan évvel ezelőtt rakták le megszállott magyar emberek. 2012. október 12-én a Komáromi Jókai Színházban ünnepeltünk mellszoboravatással, színháztörténeti kiállítással. Kár, hogy a színház hatvanéves múltját felidéző óriásplakátok szövegét nem színháztörténész írta, vagy lektorálta, kiküszöbölhette volna így a pontatlanságokat, a szerző tárgyi ismereteinek feltűnő hiányára utaló nagyvonalú csúsztatásokat, s a magyartalan fogalmazást. A kísérő programoktól függetlenül a jubileumi évad a művészi, művészeti elvárások alapján még akár kiemelkedő is lehet, különösen, ha komolyan vesszük Tóth Tibor színházigazgató hitvallását: „A mi minőségi színházkultúránkon szakmai túlkínálatban felülkerekedett a középszer, /sic!/ nem kevés esetben a giccs és a hakni, mely nem kis mértékben rongálja a közízlést, s mellyel gyakorlatilag nem lehet versenyezni. Most újra felvértezzük magunkat, s harcba szádunk a minőségért, a nemzeti tradíciókért és a közönségért is, mert az Üzletszerű színházcsinálók kéjtáncot járnak már a mi közönségünk előtt is. Újra harcba kell szállnunk, s ha nem volt erre elég hatvan év, új fent be kell bizonyítanunk, hogy a Komáromi Jókai Színház küldetéséhez híven a szlovákiai magyarság