Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - IRODALOM, TÖRTÉNET - Szitár Katalin: Krúdy lírai prózájának értelmezéséhez I. (tanulmány)
74 Szitár Katalin illetően. Wolf Schmid idézi Zamjatyint, aki saját művén (Árvíz) demonstrálta azt a szövegalkotói eljárást, amely mintegy ikonikus szerepet ad a hangzó szerkezetnek: a frázis „lélegzése” ez, amely a hangzásvilágot - igaz, a szemantikának, főként a mitológiainak - alárendelve, de mégis értelemképző szerephez juttatja. (UImhji, Bojittj): TTpo3a kcik no33ust. TlyutKUH, /J,ocmoeecKuú, ’-{exon, aeamapó. Httanpecc, CaHKT-lleTepőypr, 329.) 25 A magyar irodalmi hagyomány és a kortársak iránt egyébként oly kritikus Kassák épp Krúdy líraiságát ismerte el a maga művészetével, legalábbis alaphangjával rokonnak: „Krúdyt megszerettem azzal a mély férfilírával, amivel dolgozott, ez valahogy közel hozta hozzám.” Másfelől: Kassák érzékelte a szláv jelleget is, a zeneiséget is Krúdynál: „S érdekes, hogy ő magyar úr volt, s én valami szláv karaktert ismertem meg benne. Nyilvánvalóan ez tette lehetővé, hogy később az írásait megszeressem, líráját majdnem magamévá tegyem. De az én modorom darabosabb, a mondataim kategorikusabbak. Öt talán melodikus írónak nevezhetném.” Kassák Lajos: Krúdy Gyuláról. Beszélgetés Tóbiás Áronnal In Az élet álom. In memoriam Krúdy Gyula. Válogatta, szerkesztette és összeállította: Fábri Anna. Nap Kiadó, Budapest, 2003, 207. [207—209.] 26 Turgenyev valóban a „nagy elbeszélés” felbontásának világirodalmi modelljét alkotta meg, kései pályaszakaszában látványos az elszakadás ettől a hagyománytól. (Vö.: Selmeczi János: A titokpróza Turgenyev elbeszélő művészetében. PhD-disszertáció, 2011.) A Költemények prózában (Cmuxomaopenm s npo3e. 1878-1882) szerzői előszavában (K mtmame.vo - Az olvasóhoz) kijelenti: ezeket a „költeményeket” nem szükséges sorjában olvasni, sőt erre nem is alkalmasak, de ha az olvasó egyet-egyet - tetszés szerint - kiválaszt, megeshet, hogy „egyik-másik befészkeli magát a lelkedbe”. TyprerteB, H. C.: JJmm. Hoeu. Beutnue eodbi. Gmuxomeopeuun a npose. Xyao>KecTBeHHast jtttTepaTypa, MocKBa, 1981,519. 27 Kosztolányi vette észre ezt az egyszerre értelmi és technikai mozzanatot Krúdy prózájában. Ajelen tanulmány mottójául választott mondata így folytatódik: „Költő: azaz választó; a szavakban, a tárgyakban válogatós; mindent valami különös szemszögből néző, amely csak az övé; tömörítő, egy dologgal százat mondó; sűrítő.” Kosztolányi Dezső: Krúdy Gyula [eredeti megjelenése A Hét, 1912. július 21.] In Az élet álom, i. m., 47. 28 Eejibiií, AH/tpeü: TjioccajiojiuH. TTosmu o 3eyKe. «3noxa», EepjiHH, 1922 r. 27. 29 I. m. 28. 30 1. m. 29. 31 „a kép is, a szótő is, kölcsönösen lebontva egymást, lebontják előttünk az értelmet is. így jelentések sorozata áll előttünk, melynek tagjai között azonban megszakadtak a kapcsolatok. Vakon, süketen és némán állunk előttük. A grammatika nevében lázadunk a fogalmak uralma ellen, a logika nevében pedig cáfoljuk a fogalmak képi befogadását - így szétszakítván önmagunkat, szétszakítjuk a szót is.” (I. m. 31.) 32 I. m. 31.
