Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - IRODALOM, TÖRTÉNET - Szitár Katalin: Krúdy lírai prózájának értelmezéséhez I. (tanulmány)
72 Szitár Katalin tezik, a nyelv mégis jelöli - olyasmiket, mint a „dinoszaurusz” vagy a „kentaur”. A hang viszont meghaladja a képzeletet, mondhatni, hogy jelentésvilága gazdagabb: „Ami lehetetlen a fantázia világa számára, az létező a hang számára. A hang területe a kép mögötti (er, 3a-oőpo30M) és jelentés mögötti (eb 3a-KopneeoM) szférában található, azaz a születés előttiben (eb npapoduMOMb).”30 Ez természetesen nem a „mime- tikus hang” (ahogyan Belij nevezi), azaz nem a paronomázia vagy a hangfestés egyéb módozatai. A nyelv hangjáról van szó, melyben - történetileg és a beszéd jelen idejében — ugyanaz az energia működik, mint a nyelv összes többi alkotórészében. Belij láthatólag a költői szó egészlegességében gondolkozott: kép, fogalom és hang egységében.31 Állítása, hogy a szóban nem válik szét a jelentés e három aspektusa. A hang azonban azért bizonyul különlegesen erős — és megbízható — értelemképző erőnek, mert elkerüli mind a fogalom, mind a szemléleti (akár külső, akár képzeleti) kép sematizációját: „A hang kép nélküli (6e3o6pa3enb), fogalom nélküli (őecnoHHmenb), de értelemtelített (ocMbicnenb).”32 Hogyan gondolható el a hangnak ez az „értelmessége”, értelmi telítettsége? A hang, mint láttuk, független mind a fogalomtól, mind a metaforikus jelentéstől, a költői szövegben el is válik ezektől. Jelentése nem található szótárakban, ez mindig keletkező értelem, melynek szubjektivitása abból fakad, hogy csakis költői szöveg manifesztálja. (.Befejezés a következő számunkban) JEGYZETEK 1 „Krúdy igazi lírikus” (Szép Ernő: Szindbád Nyugat, 1911. május 16.); „Elbeszélései mögött boldog monotonitással vonul a lírája,..” (Kosztolányi Dezső: Krúdy Gyula. A Hét, 1912. július 21.). 2 L részletesen Csízi Katalin: Képiség és zenei értelem Krúdy Gyula prózaművészetében In Szó elbeszélés - metafora. Műelemzések a XX. századi magyar próza köréből. Szerk. Horváth Kornélia, Szitár Katalin. Kijárat Kiadó, Budapest, 2003, 88-89. [87-98.] 3 Tmhbhob, lOpuir: PumM kük KOHcmpyKmimibiü (parmop cmuxa = TbiHHHOB, lOpnü: PIpoöneMa cmuxomeopHoeo suhko. Cmambu. Cobctckhh rrncaTcni>, MocKBa, 1965, 66. (Saját fordításomban -Sz. K.) 4 Ugyané gondolatot erősíti meg - a magyar költészetfelfogást tekintve - Nemes Nagy Ágnes vélekedése. Tinyanovra és Jean Cohenre és Gerard Genette-re hivatkozva: a verses elrendezésben „a mondat már nem próza, a szavak megelevenednek, sodrásuk van. S ezt nemcsak a grammatikai lag rendellenes tagolás okozza, hanem az a tördelés, amit »legszívesebben megfélemlítőnek neveznék«. A központozás elhagyása is ezt szolgálja a modern kötészetben, vagyis a kiemeltséget, másságot a prózához képest: elmossa a nyelvtani viszonyokat, és azt célozza, hogy a költemény úgy szerveződjék a lap néma terében, mint tiszta szókonstelláció (Genette). Nemes Nagy Ágnes: Megjegyzések a szabadversről In uő: Az élők mártana l-II. Prózai írások. Szerkesztette és utószó: Honti Mária. Osiris, Budapest, 2004, 1:180. 5 TbiHírHOB, lOpni-i: PumM kok KOHcmpyKmumbiü tparmop cmuxa... I. m., 62. (Saját fordításomban Sz. K.) 6 „Néha (különösen a próza és a költészet közeledésének időszakaiban) a költészet láthatólag ilyen vagy olyan hangalaki fogásokat kölcsönzött a prózától, [...] és senki sem kételkedhet benne, hogy
