Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - IRODALOM, TÖRTÉNET - Szitár Katalin: Krúdy lírai prózájának értelmezéséhez I. (tanulmány)
SZITÁR KATALIN Krúdy lírai prózájának értelmezéséhez I. A Női arckép a kisvárosban című novella alapján* „Minden sornál elénk tolakodik egy érzés: az, hogy aki írta, költő.” (Kosztolányi Dezső) Krúdy Gyula írásmódját lírai prózaként határozta meg mind az egykorú kritika, mind az utókor. Különösen érvényes ez a Szindbád-novellákra.1 A líraiság fogalmát, prózanyelvre alkalmazható értelmét azonban kevéssé definiálta mind a kortárs, mind a későbbi befogadás. A Krúdy-próza értelemképzö elvei közismerten függésben állnak prózájának magas fokú, szinte a versét megközelítő hangalaki szervezettségével. Ezt a sajátságát emelte ki Schöpflín Aladár, ráérezve a „gordonkahang” jellegadó intonációjára, erre vonatkoztak Ady, Márai, Jékely és mások megfigyelései.2 Kimondódott az is, hogy e próza líraiságának egyik fontos forrását a „zenei” intonáció jelenti. A lírai jelleget ugyanis nem meríti ki sem a szubjektivitás hangsúlyozása, sem a „romantikus” attitűd, s a közvetlen szerzőiség kategóriáival sem tudjuk azt megmagyarázni. Krúdy prózanyelvének értelmezése csak akkor lehet sikeres, ha elméletileg is felvetjük a próza hangalaki rendezettsége és értelemalkotó lehetőségei közti kapcsolat kérdését, s a líraiság ismérveit az elbeszélés és az írás közti specifikus viszonyként próbáljuk megragadni. Ritmus és lírai intonáció a prózanyelvben A vizsgálatot a ritmus prózanyelvi funkciójának fejtegetésével kezdjük. Tény, hogy a ritmikus rendezettség nem kizárólag a versnyelvi szöveg sajátja. Jurij Tinyanov, a versnyelv máig megkerülhetetlen teoretikusa nem is vont merev határt a két szövegszervező elv között: „A vers és a próza - mint fonikusan rendezett és rendezetlen beszéd - közti különbségtételt maguk a tények cáfolják; a különbséget a ritmus funkcionális szerepe körül kell keresnünk, ebben pedig épp a ritmusnak ez a funkcionális szerepe dönt, nem pedig a szisztémáé, amely azt meghatározza.”3 A funkciókülönbség abban áll, hogy míg a versben domináns a ritmikus tagolás (a ritmus a szöveg összes többi tényezőjét maga alá rendeli), a prózában - épp ellenkezőleg - a ritmust mintegy felülírja a szintaktikai-szemantikai rend. Mégsem indifferens a próza ritmusa vagy ritmikussága. Nem annyira szabályozott, mint a versé, mivel A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János-ösztöndíja (BO/00508/10/1) keretében készült. - Sz. K.
