Irodalmi Szemle, 2012

2012/10 - IRODALMI SZEMLE - Tözsér Árpád: Minerva Bélvatán (naplójegyzetek)

Minerva Bélvalán

43

eszmecserére a magyar irodalom jeleseit. A Széchenyi István kollégiumban vagyunk elszállásolva, én a harmadik emeleten, a 336-os szobában lakom. Az előadások a Tokaji Ferenc gimnázium aulájában folynak, eddig csak Szegedy-Maszák Mihály előadása fogott meg. Ha egy nép nem vett részt a világtörténelem eseményeinek és toposzainak alakításában, s ha irodalma csak a saját történelme és toposzai nyelvén beszél, akkor az az irodalom a világirodalom egyre globalizáltabb nyelvére lefordíthatatlan - mondta. Az előbb jöttem föl vacsoráról, Bányai Jánossal és Szilágyi Pistával beszélgettem, megmutattam nekik a Kódváltásomat, Sz. I. szerint túl sok benne az „idegenítés”, B. J. szerint így kitűnő a vers, ahogy van. A mérvadó, azt hiszem, Szilágyi véleménye, mert Bányai a szerbhorvát nyelv birtokában tudja kicsit értelmezni a szlovák betétszövegeimet is, a szláv nyelveket nem ismerő Szilágyi számára viszont ezek valóban csak „idegenítések”, s a nagy kérdés éppen az, hogy mennyi ezekből az „idegenítésekből” elviselhető, esetleg egyenesen kreatív jelentésű.

Augusztus 15. 8,30. Tokajban reggel 7,00-kor - borús éjszaka után - kisütött a nap, s megvilágítja az orrom előtt, a fal faburkolatára írt betűket: Csabi, aj lav jú. Az ágy, amelyben aludtam, s az asztal, amelyen írok, tanévközben feltehetően diáklányé volt. A ruhásszekrényre rá is van írva a tulajdonos neve: Kriszti, mellette egy nagy, piros szív. Az asztal alatt viszont pókhálóra akadt hatalmas pormacskát lenget a huzat, nyári szünet van, nemigen takarítanak. Előttem, kiterítve az ÉS 32. száma, benne Bedecs László Marsall László verseiről ír elismerően. így is tud. Az én Levi- úetí.Yomról anno az volt a véleménye, hogy szalonfilozófus írta. 8,00-kor reggeli.

Augusztus 16. Úristen, már harmadik napja Tokajban vagyok! Tegnap este el akartam menni haza, nem sikerült, sokan fognak, visszatartanak, kitűnő a társaság, ritkán érzem írók között azt a jóindulatot, megbecsülést, sőt szeretetet, amelyet itt napokig éreztem. A házigazdák, a tokajiak is kitűnőre vizsgáztak, közben megtudtam, hogy annak idején Balassi is lakott itt egy ideig, később Bessenyei is, Lenau is. Voltak hát dicsőbb elődeink is Tokajban Fekete Jánosnál. Tóth Lacira várok, ő ragadott ki végül a viszatartó-ölelő karokból. 11,20-kor indul a vonatunk.

Budapest, augusztus 17. 13,15. A Múzeumkertben ülök, közvetlen Kazinczy

mellszobra mögött, Catherine Millet könyvét olvasom {Catherine Millet szexuális élete), de csak úgy fél szemmel, mert végtelenül fáradt vagyok. Régen a járdákon is padok álltak, most aki kimegy a városba, örök járkálásra van ítélve, sehol egy pad. Járkálj csak, halálraítélt. Olvasom, olvasom Catherine Millet-t, mindenhol azt írják róla, hogy zavarba ejtő nyíltsággal írja le saját szexuális életét, de én valahogy nem tudok zavarba esni tőle. Hol vagyunk mi már ettől a tartózkodó nyíltságtól! Sikerült néhány könyvet összeszednem, s nincs nehezebb, ha cipelni kell, mint a könyv. Dögfáradt vagyok, hogyan kellene megszabadulni a csomagomtól? Ebben a pilla