Irodalmi Szemle, 2012

2012/10 - IRODALMI SZEMLE - Tözsér Árpád: Minerva Bélvatán (naplójegyzetek)

Minerva Bélvalán 43 eszmecserére a magyar irodalom jeleseit. A Széchenyi István kollégiumban va­gyunk elszállásolva, én a harmadik emeleten, a 336-os szobában lakom. Az előadá­sok a Tokaji Ferenc gimnázium aulájában folynak, eddig csak Szegedy-Maszák Mi­hály előadása fogott meg. Ha egy nép nem vett részt a világtörténelem eseményei­nek és toposzainak alakításában, s ha irodalma csak a saját történelme és toposzai nyelvén beszél, akkor az az irodalom a világirodalom egyre globalizáltabb nyelvé­re lefordíthatatlan - mondta. Az előbb jöttem föl vacsoráról, Bányai Jánossal és Szi­lágyi Pistával beszélgettem, megmutattam nekik a Kódváltásomat, Sz. I. szerint túl sok benne az „idegenítés”, B. J. szerint így kitűnő a vers, ahogy van. A mérvadó, azt hiszem, Szilágyi véleménye, mert Bányai a szerbhorvát nyelv birtokában tudja kicsit értelmezni a szlovák betétszövegeimet is, a szláv nyelveket nem ismerő Szi­lágyi számára viszont ezek valóban csak „idegenítések”, s a nagy kérdés éppen az, hogy mennyi ezekből az „idegenítésekből” elviselhető, esetleg egyenesen kreatív jelentésű. Augusztus 15. 8,30. Tokajban reggel 7,00-kor - borús éjszaka után - kisütött a nap, s megvilágítja az orrom előtt, a fal faburkolatára írt betűket: Csabi, aj lav jú. Az ágy, amelyben aludtam, s az asztal, amelyen írok, tanévközben feltehetően diák­lányé volt. A ruhásszekrényre rá is van írva a tulajdonos neve: Kriszti, mellette egy nagy, piros szív. Az asztal alatt viszont pókhálóra akadt hatalmas pormacskát lenget a huzat, nyári szünet van, nemigen takarítanak. Előttem, kiterítve az ÉS 32. száma, benne Bedecs László Marsall László verseiről ír elismerően. így is tud. Az én Levi- úetí.Yomról anno az volt a véleménye, hogy szalonfilozófus írta. 8,00-kor reggeli. Augusztus 16. Úristen, már harmadik napja Tokajban vagyok! Tegnap este el akartam menni haza, nem sikerült, sokan fognak, visszatartanak, kitűnő a társaság, ritkán érzem írók között azt a jóindulatot, megbecsülést, sőt szeretetet, amelyet itt napokig éreztem. A házigazdák, a tokajiak is kitűnőre vizsgáztak, közben megtud­tam, hogy annak idején Balassi is lakott itt egy ideig, később Bessenyei is, Lenau is. Voltak hát dicsőbb elődeink is Tokajban Fekete Jánosnál. Tóth Lacira várok, ő ragadott ki végül a viszatartó-ölelő karokból. 11,20-kor indul a vonatunk. Budapest, augusztus 17. 13,15. A Múzeumkertben ülök, közvetlen Kazinczy mellszobra mögött, Catherine Millet könyvét olvasom {Catherine Millet szexuális élete), de csak úgy fél szemmel, mert végtelenül fáradt vagyok. Régen a járdákon is padok álltak, most aki kimegy a városba, örök járkálásra van ítélve, sehol egy pad. Járkálj csak, halálraítélt. Olvasom, olvasom Catherine Millet-t, mindenhol azt ír­ják róla, hogy zavarba ejtő nyíltsággal írja le saját szexuális életét, de én valahogy nem tudok zavarba esni tőle. Hol vagyunk mi már ettől a tartózkodó nyíltságtól! Si­került néhány könyvet összeszednem, s nincs nehezebb, ha cipelni kell, mint a könyv. Dögfáradt vagyok, hogyan kellene megszabadulni a csomagomtól? Ebben a pilla­

Next

/
Oldalképek
Tartalom