Irodalmi Szemle, 2012

2012/10 - IRODALMI SZEMLE - Tandori Dezső: Egy kis „ze n ón ”, avagy Az egzisztencialista szerialitás, avagy Szeriális egzisztencializmus (esszépróza)

Egy kis „ze n ón", avagy Az egzisztcncialista szcrialitás, avagy Szeriális egzisztencializmus

7

* * *

Jeligeragozás. De ez az olcsóbb viccelődés. Triviális, triumvirális, trigonometrikus, trigorózus. Egészen olcsó.

* * *

Sajnos: a szerialitásban ez az egyetlen önismétlés, jav., önismétlés tényleg tragikus: Megéltem megint egy napot, megint egy nappal kevesebbem van hátra.

* * *

Még mindig teli pofával szavaltam a „csak egészségem fontos’M, mikor már rég pusztult a járásom, a fejfájatlanságom, a prosztata tárgya (fenyegetett, fenyeget, fe- nyegetves erdő) (fenyegetve rengeteg) - a fenyegetések rengetegéből egy (bár jámbor) nagy medve bukkant elő. Megsimogatom Főmedvém fejét.

* * *

Másokat is meg szoktam simogatni így, de - jaj! - érzem, már ebben is fáradok. Gyenge vagyok. Most ülök csak majd, majd csak, és ülnék a fotelben, mint Szép Ernő a világ óciáni szélén, és a... a még azon se, annyin se merengne. De én felállók, megyek, madárkámat etetem, mert szeretem őt, csak minden nap, amit megérünk

* * *

Ige, a „megérünk” végén nincs írásjel.

Ez jönne oda:

A három x helyett.

Fél-iksz se.

Az-bői egy nagyobbik fél iksz.

De él, de természet ez a jelölősdi is: hullámzik, mint függőlegesen Hérakleitosz: És szinte odaképzeljük (miért szinte?), képzeljük oda a hableányokat és a halbeányokat