Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - IRODALMI SZEMLE - Tandori Dezső: Egy kis „ze n ón ”, avagy Az egzisztencialista szerialitás, avagy Szeriális egzisztencializmus (esszépróza)
Egy kis „ze n ón”, avagy Az egzisztencialista szerialitás, avagy Szeriális egzisztencializmus 5 íme, amiről nem ildomos beszélni, illendőbb arról hallgatni. Sajátos eset, ha két rövidh. adó egymás mellett túl sztorosan van, és egy fejtegetésbe beleordít egy hőstenor: „Cenk, megöllek...” Vagy ha nem is végig, de utána félsikoly. * * * Szerencsés esetben az, amit elfelejtettünk, nem is zavar minket többé. Az elfelejtés még leginkább, de azt se. Átfelej tettük. * * * Beszélni, rendben. Ellentéte-e a kiszólni? Ahogy bejönni, kijönni. * * * Valami errefelé volt (a felejtett szerialitásdarab): Nem akarok senkinek semmit se mondani (semmit mondani). De: ezek a senkik itt a valakik, a semmik a valamik. Vagy a valamik a semmik, a senkik a valamik, a valakik a valamik stb. A szerialitás két esete: elfelejteni, összekavarni. Két válfaj. Két vállfán ua. a szerialitás-változat. És bármikor vége szakadhat. Arany: .. .végbe viszlek. Vagy: véged szakajtóm. Modern előadásban ez: egy szakajtón. (Tudjuk, mi a szakajtó. Nem a szakszerűség ajtaja.) A nokcdliszakajtó: hm. Egy szakajtó nokedli. És nokedliszaggató. De ez, végső soron, lehet nokedliszakajtó. Ha könnye fakad, szakadhat is. Veríték, könny, vér? Szakad a vére? * * * egziszt. szerialitás (nocsak már rövidítése is alakul; ld. még alakul, felakul; a gépezet, hajó aku került belé, felakult, nem?) ez is: „Nincs, hogy most (pl. itt most) ezt írom, azt írom, írom ezt, írom azt, nem. Csakírok, az van. A szerialitás felett győz az egzisztencia(litás). Nem vitás. Az egzisztencia: vitás? litás? vitalitás? Beküldendő. * * * Hirtelen kedvem szegődött. Kedvem máshová szegődött. Szögedre pl. O jaj, az ifjúság máshová pártolt, idézem pontatlanul Kosztolányit. Éhesen is elfogadhatóan sakkozok. Kosztatlanul kell pontolányinak, pont olyannak, olyannyinak lennem a győzelem érdekében.
