Irodalmi Szemle, 2012

2012/9 - ODA-VISSZA - Csicsay Alajos: Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén - II. Miért nem lett jó hungarusnak lenni? (tanulmány Kovács Endréről)

22 Csicsay Alajos szik: nemzeti jellem - Molnár Erik szerint elhagyható, mert úgymond »a nemzeti jellem fogalmának csak a nacionalizmus veszi hasznát...«” Ezért azt javasolja, ho­gy „helyette helyesebb bevonni a nemzeti öntudat ideológiai ismérvét...” (13.). Mellesleg Molnár Erik, mint igazgató, Kovács Endrének főnöke volt az MTA Tör­ténettudományi Intézetében. Hogy javaslatára terjedt-e el a köznyelvben a „nemze­ti öntudat” kifejezés, nehéz lenne megállapítani, viszont érezhető, hogy ez nem he­lyettesítheti a közös lelki alkat fogalmát. A nyelvet szokás a kommunikáció eszközének is nevezni. Nem árt, ha hang­súlyozzuk, csak egyik eszközének. Viszont a nyelv, mondjuk inkább azt, hogy a be­széd, jóval több, mint a kommunikáció. Valamilyen módon egymással, esetenként környezetükkel is kommunikálni minden állatfaj egyedei képesek. Beszélni viszont csak az ember tud. Ám amióta az emberi nyelv, vagyis a beszéd kialakult, csopor­tonként eltérő formában és szerkezetben, az egymás közelében élő embercsoportok, később népek erőviszonyainak alapján kellett hogy a nyelvek is hierarchizálódja- nak, még azelőtt, hogy az államok létrejöttek volna. A másképpen beszélés minden bizonnyal egymás alá- és fölérendeltségére ösztönözte őket. Ennek következtében pedig, valószínűleg ösztönösen, meg kellett indulnia az egységesülés folyamatának, amibe aztán a kényszer bizonyos formái is bele kellett, hogy játszanak. Ne felejtsük el, hogy a Föld élővilágának minden fajára jellemző a dominan- ciaharc(ok) következtében kialakuló, de folyamatosan átrendeződő hierarchia. Mi­nél fejlettebb egy faj, annál szembetűnőbb nála e jelenség; ami végül az embernél csúcsosodik ki. Az állatvilágban ez a természetes szelekciónak a mozgatórugója, ami az embernél viszont már régen megszűnt. Nála már nem a testi tulajdonságok fejlettsége a döntő, hanem leginkább az, amit az általa létrehozott társadalom sza­bályzórendszerei, a jog és az erkölcs megengednek. Ezért az emberi társadalom megszámlálhatatlan hierarchiája, a „szabálydominancia” elvei alapján jönnek létre és működnek. Tegyük hozzá, hol tiszteletben tartva, hol pedig megszegve a szabály­zók elvárásait, amelyeket legtöbbször ki-ki a maga módján értelmez. Tehát az em­beri társadalomban is létezik kiválogatódás, aminek a neve kulturális szelekció. Hierarchikus elrendeződés (dominancia - vagy státusharc) nemcsak az egyének kö­zött zajlik, hanem a különböző szinteken, eltérő szempontok szerint szerveződő ér­dekcsoportok között is. Mindezeket figyelembe véve téves feltételezés, hogy a múltban léteztek békés évszázadok; valószínűbb, hogy még évtizedek, de tán még évek, sőt hónapok sem. Legfeljebb a mássággal szembeni ellenállás nem jelentett a hatalmon levők számára figyelmet érdemlő problémát. A paradicsomi állapot csu­pán vágyálom. A legújabb kori történelemben, beleértve napjainkat is, az érdekkülönbségek szinte már áttekinthetetlen szövevénnyé váltak. Egyik legbosszantóbb a nemzeti kultúrák mondvacsinált hierarchiájának veszedelmes erőforrása: a nacionalizmus. A „»nacionalizmus« fogalma azonosult az újkori nacionalizmus megjelölé­sével - írja Kovács Endre s nagyjából a francia forradalom idején pillantják meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom