Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Kitágult nap 8. - Egy szilvafa; A kétely árnyalatai (jegyzetek)
10 Gál Sándor és a csillagok, a csillagképek látványa csodálatos varázslatként marad meg emlékezetemben. De ezt a varázslatot bármikor felcserélném egy altatók nélküli, átaludt, nyugodt éjszakával... A fentiekhez emlékeztetőül: Vilma húgom ma lett hatvannyolc éves. Mamával is beszéltem telefonon egy keveset, ő pedig nemsokára betölti a kilencvenkettőt. Mama - egyvégtében, mint a csillagos égbolt! A Mindenség csodája! Úgy bizony... 2 Nem tudok kikeveredni tennivalóim kuszalékából. Ez vonatkozik az elgyomosodott kertre, a termés betakarítására meg - természetesen (?!) - az írásra is. Rövidesen el kell döntenem a folytatás irányát, s elindulni következetesen a befejezésig. Csak az a baj, hogy egyre értelmetlenebbnek találom az írás holnapját és hozadékát - erkölcsi és anyagi vonatkozásban egyaránt. Mert például A mintha mindig alkonyat lenne című kötetemért nem kapok annyi tiszteletdíjat, mint ami egy iparos havi jövedelme. Természetesen nem az a baj, hogy egy mesterembernek tisztességes havi jövedelme van, hanem, hogy a kultúra s az irodalom helyett a szemét, a szenny terjed, és terrénumát média-ringyók és bértollnokok sajátították ki... Szóval mindezt látva és megélve, gyakran jutok odáig, hogy félreteszem az örök kihívást és szellemi provokációt jelentő fehér papírt vagy füzetet, s halálomig valahogy már kibírom nélkülük... Csakhogy ez merő képtelenség! Hiszen ha nem írok, az egyenlő azzal, hogy nem élek. S úgy lenni, hogy nem élni - még a növényi vegetációnál is mélyebb állapot. Mert a növények szaporodnak, megújulnak, röviden: létezésüknek van értelme. Az én létezésem értelme azonban elvész, ha nem folytatom tovább az írást - mert akkor nem folytatom tovább önmagamat. Riasztanak az érkező nappalok és éjszakák. 3 A televízió egyik „ismeretterjesztő” műsorában egy egészen különös megközelítését láttam-hallgattam János Mennyei jelenések című munkájának. Az amerikai szakértők szerint János apostol a látomásokban rémálmait írta meg betegen, nyomorúságos ki- látástalanságban, ami ennek ellenére jól megkomponált irodalmi mű, Jézus visszatérését jósolja, s győzelmét a gonosz felett. (Megint csak ide kívánkozik Thomas Mann felvetése!!!) És így tovább. A kérdés, hogy elválasztható-e János az evangélista (Kezdetben vala az Ige...), a János levelei és az Apokalipszis szerzője egymástól?! Hogy János nyomorult lett-e volna...? Aligha hihető. Én inkább úgy találom, hogy az apostolok közül János volt a legtehetségesebb tollforgató, s egyben - ezt a jelenések bizonyítják a legerőteljesebben - a legnagyobb gondolkodó is.
