Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Szalay Zoltán: A konstrukciók kikezdhetőségéről (könyvkritika)
A konstrukciók kikezdhetőségéről 91 ban és szlovákiai magyar szinten hogy kellene megvalósulnia, arra már Bárczi Zsófia sem tesz közelebbi javaslatot). Érdemes még megjegyezni, hogy bár több vitázó kitér az intézményesség szerepére az irodalomtörténet-írásban, nem igazán reagálnak arra a felvetésre, amelyet - igaz, szintén csak felszínesen érintve a kérdést - Ardamica Zorán tesz, s amely az intézményi rendszerből, a kiadói és a támogatói struktúrából vezeti le, hogy olyan nagyszámú színvonalon aluli mű jelenik meg a piacon. „Ezt az irodalomtudomány, az oktatásügy, a kritika, a kiadók és a szakmai szervezetek sem akadályozzák meg. (Alszentek vagy tehetetlenek?)” (74.). Bár ez a kérdés már inkább csak áttételesen kapcsolódik a „liravitához”, s inkább a kisebbségbeli identitás-megőrzési stratégiák fenntarthatóságára vezethető vissza, van annyira fontos, hogy még vissza kelljen térni rá egyszer. Valószínűbb tehát, hogy a téma (témák) egyelőre nincs(enek) teljesen kibeszélve: a Hagyománytör(tén)és című kiadvány alkalmas lehet továbbgondolási kísérletekre. Ami kifejezetten hiányzik belőle (a már érintett bővebb szerkesztői eligazítás mellett), a vita szövegei eredeti megjelenési helyének és idejének feltüntetése - így az olvasó kissé elveszettnek érezheti magát a szövegáramban. Sorozatindító kötetről van szó, a Szlovákiai Magyar írók Társasága Opus Könyvek című szériájának első darabjáról, így abban legalább bízhatunk, a következő darab esetében ezek az apró hiányosságok sem kell, hogy mérsékeljék az olvasók élvezetét. (Szlovákiai Magyar írók Társasága, Pozsony, 2011) Szakítópróba
