Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Szeberényi Zoltán: Koszorú helyett (emlékezés Ozsvald Árpádra)
62 Szeberényi Zoltán Súlytalanul, de visszatérni újra - várnak elhagyott állomások, Ágon hintázó madár füttyszava szólít, Elvarázsolt őzek isznak poharamból. Kenyérként tördelem a verset, vegyétek, Szelíd vadjai az erdőnek, mezőnek.” Az idézett önvallomás a művészet szuggesztív erejével sugallja az ember és a művész elválaszthatatlanságát. Ozsvald költői habitusában rendkívül csekély a távolság a hétköznapi ember és az ihlet perceiben önmaga fölé emelkedő művész között, ezért alakját és művét felidézve szólnunk kell olvasói népszerűségének mindkét összetevőjéről. Ozsvald versei a múlt század második felében elmaradhatatlanok voltak a szavalóversenyek, iskolai ünnepélyek, kulturális rendezvények műsorából. Szilárd olvasói bázisának magyarázata, mint már céloztunk rá, költői kvalitásai, munkássága többrétűsége és sokoldalúsága mellett személyi adottságaiban rejlik. Talán nem lesz érdektelen szemügyre venni Ozsvald költészetének, művészi kibontakozásának, lírai tehetségének, munkássága többrétűségének, műfaji és tematikai változatosságának egyik eredőjét, az „ember” szerepét a „költő” népszerűségében. Meggyőződésünk, hogy igazán értékes, bensőséges és elmélyült kapcsolat író és olvasó között csupán a leírt-befogadott mű révén keletkezhet. Ami ugyan elvon- tabb, szellemibb a személyes találkozás útján létrejött kapcsolatnál, s kialakítása, fenntartása több lelkierőt, koncentráltságot és bizonyos személyi adottságot igényel, így azonban a befogadás, a müértelmezés, vagy ha úgy tetszik: a dekódolás minősége szempontjából sokkal értékesebb, elmélyültebb, maradandóbb olvasói élményt nyújt. Van azonban egy döntő feltétele: a tájékozott, beleérzésre hajlamos, fejlett szépérzékű olvasó. Az író a maga meghitt alkotói magányában rögzíti papírra a tudattartalmait, az olvasónak szánt üzenetét. Az olvasó ugyancsak a maga meghitt kon- zumensi-befogadói magányában igyekszik magáévá tenni, megfejteni, újraélni a mű üzenetét, lényegi tartalmait, követni asszociatív sugalmait. Ha azonban az olvasó még nem nőtt fel a feladatához, a mű-befogadó relációjában létrejött kapcsolat minősége elmarad az optimálistól. Ezen az olvasói hendikepen a közvetlen találkozás, a személyes kommunikáció író és olvasó között sokat tud enyhíteni. A közvetlen találkozások folyamán megismert alkotóművész, művön kívüli emberi mivolta, jellembeli adottságai, viselkedése, társadalmi-közösségi tevékenysége stb. kedvező fénybe burkolhatja, mintegy átmelegítheti az olvasó műhöz fűződő viszonyát. Nyilván nem a valós értékrend, az esztétikai minőség változik, hanem kizárólag az olva- sói-befogadói, a népszerűségi index módosul. Meggyőződésünk, hogy Ozsvald esetében is hasonló a helyzet. Költészetének visszhangját a műből kisugárzó alkotói személyiségen kívül nem kis mértékben befolyásolta a költő emberi habitusa, nem mindennapi egyénisége, a társadalmi-közösségi megnyilvánulásai, a bölcs megfon
