Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Vilcsek Béla: Életmű és recepció I. (tanulmány Cselényi Lászlóról)
56 Vilcsek Béla „harmadik útja”, nagy bizonyossággal nem más, mint maga az írás. A szöveg író- dása. Az általa és vele kapcsolatosan sokat emlegetett „work in progress”. Cselényi László „harmadikutasságának” - ennek felmutatása az életmű-sorozat egyik legnagyobb érdeme és újdonsága - van ugyanis egy nagyon hangsúlyos, eddig talán nem kellő figyelemben részesített vonulata is: a szerzőnek a saját életútját és eszmélkedését, pályaalakulását és poétikáját, elutasítását és elismerését kísérő személyes megjegyzései, kommentárjai, feljegyzései, nyilatkozatai. Az életműnek ez a másik, prózai vonulata szorosan kapcsolódik az előzőhöz, a lírai vonulathoz, s ahhoz nagyon hasonló szerkesztési és alakítástechnikai elvet is követ: spi- rálszerüen építkezik, amolyan rendhagyó montázst képez. Cselényi László prózai szövegeinek is megvan a maguk folytonos önmozgásuk, megvan a maguk saját(os) belső rendjük, belső rend szerinti íródásuk. A szerzőnek — saját bevallása szerint - van körülbelül hatezer verssomyi mondandója; verseskötetei ennek a hatezer sornak a különféle variációi. A variációk száma a végtelenségig bővíthető lenne, de az ilyesfajta bővítés egy idő után magának az alkotónak a számára válik érdektelenné. 1989 után ezért is hagy fel a versírással, hogy sajátos avantgárd, neo- vagy poszta- vantgárd költészetének eredményeit végül még egyszer és utoljára egy nagy ívű szintézisműben, az Aleatóriában összegezze. Pályáján körülbelül ettől az időtől fogva kerül előtérbe a prózaformában történő számvetés igénye; egy hasonlóan nagyszabású szintézismű megírásának a terve. Az Értől a Csendes-óceánig... kötetében pontosan végig is követhető e terv (egy másik „Nagy Mű”) formálásának kísérlete és folyamata. A kezdeti elképzelés egy trilógia megteremtése, melynek első kötete az úgynevezett gömöri, a második az úgynevezett pozsonyi vagy dunatáji problematika — a szerző meghatározását idézve - „szöveggé szublimálása”, a harmadik pedig a párizsi út és, úgymond, „az erre vonatkozó virtuális, gondolati, irodalmi kalandozásaim” feldolgozása. Az első két könyv anyaga alkotja lényegében véve az életmű-sorozat negyedik, illetve ötödik darabját (Kő-ország; Danubiana...). A két könyv elkészülte után - elsősorban az újabb franciaországi utazás meghiúsulásának, ugyanakkor egy amerikai út megvalósulásának a következtében - fogalmazódik meg egy, az Aleatóriához hasonló szerkezetű, „négyszólamú” prózai szintézismű megírásának a terve. Ennek a tervnek a részleges megvalósítása-megvaló- sulása Az Értől a Csendes-óceánig... kötet, mely - ismételten: időben és térben, műfajban és hangvételben merészen kalandozva - elvezet az „értől” (a szűkebb világtól) az „óceánig” (a tágabb világig). „Nekem nemcsak az Ady-vers nyomán - nyilatkozza 2009-ben a szerző -, hanem már eredetileg is az volt az elképzelésem, hogy Gömörtől a Csendes-óceánig fogom át a következő kötetem anyagát. A magam mítosz-világát. Az »érben« nemcsak Gömör van benne, hanem minden, ami a mi kis világunkat jelenti, tehát a legmélyebb vagy legtávolibb ponttól kezdve egészen a nagy vízig. A Csendes-óceán már maga is szimbólum, a legnagyobb víz, vagy ha úgy tetszik, természeti határtalanság, határ nélküliség.” Az elkészült kötet, ennek megfelelően, négy fő részből („szólamból”) áll. Az első részbe (A Harmadik út) a
