Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Duba Gyula: Emlékezzünk régiekről (tanulmány Sas Andorról, Egri Viktorról és Csanda Sándorról)
Emlékezzünk régiekről 49 egyben a kisebbségi kulturális romhalmaz alól előbúvó, értelmiségi gondolkodás élére is. A kor, írásbeliségünk „origója”, nemcsak irodalomtörténeti tényként, hanem az életerő sajátos európai jelenségeként is több jóindulatú figyelmet érdemelne. Az egyoldalúan túlpolitizált korban a már kialakult értelmiségi-alkotói magatartás is roppant bonyolulttá válik. Sas Andor az első köztársaságban Tomáš Gar- rigue Masaryk, Edvard Beneš és Kamii Krofta müveit fordította magyarra. A „szocialista” kor kezdetén nevéhez fűződik a Jégtörő és gyümölcshozó február” metaforája. Ezek előzményei Sas Andor tudományos munkái 1918 előtt az Athenaeum- ban, a Huszadik Században és a Nyugatban! Bécsi emigrációjában tanulmányt írt Marx és Szemere Bertalan kapcsolatairól, az első köztársaságban pedig a Magyar Figyelőben és a Magyar Újságban publikált. Ekkor kezdte foglalkoztatni Pozsony múltja és a cseh-szlovák-magyar kapcsolatok alakulása is. Mintha léthelyzete „kötelezné” a kisebbségi tudóst, hogy a nemzeti együttélés és a közösségi művelődés kérdései foglalkoztassák! Mintegy sorsélményként és kutatói feladatként fogta fel szolgálatukat. Az aktív tudósnak az élete, léte és sorsa munkájának anyaga. Sas Andor 1948 utáni első könyve, a Történelmi és irodalmi tanulmányok (Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953) ellentmondásos: részben a politika elvárásait, másrészt a klasszikus magyar és világirodalmi hagyományteremtést szolgálta. Dicséretei sematikusak, nyelvezete azonban visszafogott. Bizonyos tudományos mértéktartás igényével ír, s nemjlelkendezik. De megadja a császárnak, ami a császáré... Másrészt a felelős tudós és közéleti ember elhivatottságával magyar klasszikusokat (Petőfi, Arany, Vörösmarty, Móricz Zsigmond) és történelmi alakokat (Kossuth, Táncsics Mihály) minősít és ajánl példaként. Szellemi magatartásában a hasadt korok alkotó gondolkodásának ellentmondásai érvényesülnek. Kiváló tudományos munkája, az Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán 1955-ben jelent meg. Halála után, posztumusz művekként jelentek meg Pozsony reformkori képéről A koronázó város (Madách, 1973) és A szlovákiai zsidók üldözése 1938- 1945 (Kalligram, 1993) című müvei. Párkány Antal róla szóló, Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben című monográfiáját 1975-ben jelentette meg a Madách Könyvkiadó. Egri Viktor (1898-1982) hasonló sorsú írónk. Ismert szerzője a két világháború közti csehszlovákiai magyar irodalomnak. A második világháborús Szlovákiában bujkálnia kellett; 1945 után Pozsonyban élt. 1950-ben az Új Szó kulturális rovatának vezetője, majd A Hét első főszerkesztője volt 1956-1959 között. Rutinos író és kész egyéniség a szerveződő kulturális életben, irodalomban; évtizedekig irodalmunk központi alakja, ismert egyénisége volt. Az első világháború frontjai (Isonzó, Doberdó) adják első alapélményeit; a polgári kultúra nevelte, valóságérzékelése jellegzetesen értelmiségi. A Rácsablakos ház című első regénye 1924-ben jelent meg. A második világháború után induló fiatal nemzedék kezdő írói számára olyan alkotó, aki ismeri és érti mestersége titkait.
