Irodalmi Szemle, 2012

2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Gál Éva: A humanista értékőrzés regényei az első Csehszlovák Köztársaság magyar irodalmában (tanulmány Kaczér Illésről, Tamás Mihályról és Neubauer Pálról)

32

Gál Éva

nem adattak meg neki ugyanazok a lehetőségek, mint a fehér emberek számára. A négerek kisebbségben vannak Párizsban - áttételesen ez a mozzanat értelmezhető a Csehszlovákiában élő magyar kisebbség életérzéseként.

„Nem vagyunk rabszolgák. De szabadok se vagyunk. Nincs hazánk” (1/112.).

„Ahogy itt ült közöttük, hallgatott és felelgetett, még fokozottabban érezte, hogy egy nagy család, a négercsalád tagja, és kezdte megérteni, hogy a testvérei any- nyian vannak, mint csillag az égen. A csillagok szeretik egymást, ragyognak, és vigyáznak egymásra” (11/39.).

A nagy család fogalmának használata hasonló Szombathy Viktor Zöld hegyek balladája című regényében is. Szombathynál a nagy család a szlovenszkói kisebbséget jelenti, amit nem szabad cserbenhagyni; Kaczér regényében a négerek közösségét, mely megtartó erejű az idegen városban. Ndzsangézi talán azért, hogy megkaphassa azt a fehér lányt, akibe beleszeretett, talán, hogy szabaduljon kisebbségi érzéseitől, mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy fehér legyen. El akarja szakítani magát a gyökereitől, teljesen át akar alakulni. Ám a párizsi néger közösség erősebbnek mutatkozik. Megismertetik a Pán-Afrikai Szervezettel, igyekeznek öntudatos embert nevelni belőle. Pillanatokra jó érzéssel tölti el az egészséges öntudat: „Jóízzel az ínyén gondolt rá, hogy ha visszamenne Afrikába, erre tanítaná minden testvérét: mi belül vagyunk fehérek. A honvágy és a hazatérés gondolata dobolt és muzsikált benne, míg Szem doktor mellette ült”( 11/14.).

Az öntudatra ébredésben, saját lelki egyensúlyának megtalálásában kiemelt szerepet kap a nyelv. Az egységes nyelv az egységes népet, az erőt jelképezi: „A néger nép csak úgy győzhet, ha egységes, ha egy nyelve van. Nem angol, nem francia, nem portugál, a saját nyelve: Ikongó nyelvében erő van. A nyelv a mi egyetlen fegy- verünk”(II/43.).

Ndzsangézi azért tanul angolul, hogy megértse Annabellt, a gazdag amerikai fehér lányt, aki „idegen” nyelven beszél hozzá: „-Very interesting! - mondta a lány. - Mit szól hozzá, André?”(I/27.).

A regényben nem csak Ndzsangézi figurája, de a többi szereplő is csak lazán megrajzolt, Ndzsangézi öntudatra ébredése is túlságosan hirtelen történik, befejezetlen. Haza akar menni, vissza Afrikába, de végül az Amerikai Egyesült Államokba megy Annabell után. Az Egyesült Államok a lehetőségek országa Ndzsangézi számára is, ahol néger meséivel sikereket kezd elérni, ám — talán ezért - tőrbe csalják és agyonverik az írónak induló fiatalembert. Nem világos Ndzsangézi halálának, áldozatának oka, ez a mozzanat a regényben kidolgozatlan marad, ezért a zárlat nem katarktikus, s a főhős halála hiábavalónak érezhető.

Ndzsangézi történetének idejét az elbeszélő jelzésekkel ágyazza be a kor világeseményei közé:. „Párizs most tele van német földről ideszaladt cipőkkel; ezeknek sincs nagy kedvük visszamenni Németországba, akár a négereknek Afrikába. Az orosz cipőnek se akaródzik hazamenni, az olasz cipőknek s a spanyol cipőnek se. Párizs egy nagy cipőmágnes.”(I/42.).