Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Bolemant Lilla: Női mese I. (tanulmány Szenes Piroskáról) I.
Női mese I. 19 minden tudatos és tudattalan igyekezete ellenére nem képes kitörni. Az ismétléses írástechnika pedig éppen a női sorsnarratíva egyik jellemzőjét, a női munka, a hétköznapi élet folyamatainak, tevékenységeinek ismétlését helyezi előtérbe, egyúttal az állandó újrakezdés, de az előre meghatározott eredménytelenség kérdése is felmerül a szöveg olvasása közben. A regény további értékelői a hazaárulás vádjával szemben éppen a nemzetiségi ellentétek objektív bemutatását emelik ki. Csanda Sándor szerint „...paradox jelenség, hogy a cenzúra éppen ennek a könyvnek a terjesztését tiltotta meg, hiszen még a nacionális jellegű ábrázolásokban is inkább a szlovák félnek ad igazat”.27 Turczel szerint is „becsületes objektivitással” mutatja be az író a kiéleződött nemzetiségi súrlódásokat, „melyek még a nincstelen dolgozók: a magyar vidékre hozott szlovák aratók és sztrájkoló magyar sorstársaik között is fellángolnak”.28 A korabeli és a későbbi értékelések egyik következő, gyakran felbukkanó tétele a szexualitás ábrázolása a műben. „A regényből következtetve az írónőt elsősorban két kérdés izgatja: a nő szexuális kiszolgáltatottsága és a szegény emberek szociális helyzete. ...tudatos nőiró és tudatos szocialista volt.”21' „Naturalista indulása és emancipációs beállítottsága hatékonyan közrejátszott abban, hogy alkotásaiban a természetes, nem idealizált jelenségként felfogott szexualitásnak igen nagy szerepe lett.”30 A természetes szexualitás fogalmánál azonban mélyebbre kellene látniuk a kritikusoknak ahhoz, hogy valóban objektív képet fessenek a szegény cselédlány szexuális kiszolgáltatottságáról, hiszen az ezzel kapcsolatos mondatok mind a szexuális erőszak finomítására szolgálnak. A korszak kisebbségi irodalmainak egyik fontos célkitűzése és az írók felé közvetített elvárása a kisebbségi, esetünkben szlovenszkói magyar regény megalkotása. Annak ellenére, hogy a Csillag a homlokán a korszak aktuális problémáit fogalmazta meg, nem válhatott a regionális társadalmi regény típusává, valószínűleg objektív hangvétele és a női sors témájának kibontása folytán. Schöpflin Aladár szerint „Szenes Piroska ...realista írónő, éles szemmel, pontosan látja a dolgokat, lehatol a lelki élet mélyebb rétegeibe is”.31 Ezen értékelés alapján akár az egyetemes magyar irodalom társadalmi-történelmi regényei közé is sorolhatnánk a müvet, Turczel Lajos értékeléséből azonban kiderül, hogy ez csak részben igaz, amennyiben az írónő „Hudák Katka szolgálólányban a nagy irodalom mércéjét megközelítő általános emberi-társadalmi erejű alakot tudott formálni.”32. Tehát csak megközelíti a nagy irodalom mércéjét. A mű feltűnő fogyatékossága szerinte a, jól folyó, de meglehetősen kopár, színtelen nyelve”.33 A feminista narratológia megfogalmazása szerint éppen ez a kopárnak, színtelennek nevezett nyelv lesz a női írók egyik fontos kifejezőeszköze, vagyis a személytelen narráció, az objektív leírás és az ismétléses szerkezet. Fonod Zoltán a két világháború közti csehszlovákiai magyar irodalom legismertebb írójaként beszél Szenes Piroskáról, de a következő sorokban rögtön szinte kétségbe is vonja irodalmi müveinek értékét: „Jó kapcsolata a magyarországi iro
