Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Bolemant Lilla: Női mese I. (tanulmány Szenes Piroskáról) I.
16 Bolemant Lilla resésnek”, amelyben a nőírókról ugyanúgy, mint az előző időszakokban, kevés szó esett. Kivétel a Szenes Piroskáról, Szucsich Máriáról, Szenes Erzsiről és Urr Idáról megjelent néhány tanulmány Bárczi Zsófia, Jablonczay Tímea és Polgár Anikó tollából." Ennek a folyamatnak a részeként ugyan nem értékelhető, de érdemes megemlíteni Fonod Zoltán irodalomtörténetét,12 amelyben a korszak irodalmának áttekintésére vállalkozik, s nem felejti ki a nőírókat sem a sorból. A feldolgozás ugyan nem reflektál a posztmodem irodalomtudomány szempontjaira, de pontos áttekintést nyújt az időszak irodalmi törekvéseiről és a szerzők hazai és magyarországi recepciójáról. Fonod dolgozatával egy időben (1993) jelenik meg Tóth László Elfeledett évek című tanulmánykötete is, amely azonban már hozzájárni az új szemlélet- módok bevezetéséhez a kisebbségi irodalmakról való gondolkozásba, s a nőírók is helyet kapnak nála.13 A nőírók újraértékelésére, felfedezésére eddig csupán néhány próbálkozás történt. Jablonczay Tímea Szenes Erzsi A lélek ellenáll című naplóját, Bárczi Zsófia A világ alatt. Egy kislány regénye és a Tavasztól télig című Szucsich Mária-re- gényt, Polgár Anikó pedig Urr Ida egyik versét elemzi. A kisebbségi irodalom fogalmának szertefoszlatása a múlt kisebbségi nőíróinak teljes eltűnéséhez vezethet. Azoknak a nőíróknak a neve - és részben munkái - maradt meg az irodalmi tudatban, akik Magyarországra kerültek a második világháború után. Aki kisebbségi helyzetben maradt vagy Nyugatra emigrált, annak műve és személye feledésbe merült. A mai helyzet elmozdulást jelent, s annak reményét, hogy a korszak alkotónői az őket megillető helyre kerülhetnek az irodalmi kánonban. A feminista irodalomkritika nem rekeszti ki a kisebbségi nőírókat kutatási köréből, de mivel többszörösen marginalizált szerepben léteztek, csak lassan bukkannak fel a feledés homályából. Időszerű tehát megvizsgálni és újraértékelni müveiket, akár a „női” jelző segítségével is. A feminista irodalomtudomány szempontjait és az eddig a korszak magyar női irodalmát, nőíróit feldolgozó tanulmányok eredményeit felhasználva próbálom meg tehát megvizsgálni a csehszlovákiai magyar irodalom női írójának, Szenes Piroskának a művészetét, eltekintve a determináló kisebbségi és többségi kritériumoktól. Kiindulási pontként a feminista narratológia egyik megállapítását tartom fontosnak, mégpedig azt, hogy a hang megértéséhez szükséges bizonyos fajta tudás, amely a marginalizált társadalmi csoportok, esetünkben a nők tudása, s amely a társadalmi konvenciók megkérdőjelezésére, újraértelmezésére is alkalmas. Ebben a hangban a hatalomfosztott diskurzus jelenik meg. Susan Lanser privát és nyilvános szöveget különböztet meg: „A nyilvános szöveg egyben a leginkább elrejtett szöveg is, ezt a legnehezebb észrevenni, ugyanis semmi sem kutatja a létezését önmagán kívül, és egy olyan olvasót igényel, aki egy bizonyos tudás birtokában olvas.”14 A szöveg értelmezése tehát olyan tevékenység, melyet többek között más kritikai diskurzusok és más ideológiák keltenek életre, többek között a nemi különbség is.15
