Irodalmi Szemle, 2012

2012/8 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Kitágult nap 7. - A legrövidebb éjszaka; „ ...ki az, aki beteg” (naplójegyzetek)

Kitágult nap 7. 13 nem - nyomatékkai ismétlem: nem az összehasonlítás végett! egyértelműen iga­zolja Thomas Mann állítását. Úgy tűnik fel előttem - most már több mint három év távlatából hogy iga­zából fogalmunk sincs arról, hogy az emberben micsoda erőforrások szunnyadnak, s szabadulnak fel halálos veszedelmek jöttén, illetve azok között! Az az igazság, hogy ma sem tudok elfogadható választ találni, teszem azt arra, hogyan voltam - lehettem - képes erre a vállalkozásra, s annak véghezvitelére. Azt hiszem, el kell fogadni azt a biológiai különlegességet, amelyről Thomas Mann beszél: miszerint az a döntő, hogy ki az, aki beteg... .. .Most - egy nappal később folytatva - úgy találom, hogy valójában nem a betegség szabadít fel energiákat, hanem a „túlélésért felelős” (gyógyulás, felépü­lés?) genetikai rendszerek. Mindenesetre nemcsak aktuális, hanem izgalmas is szá­momra - mondjuk így: a rákot legyőzve (?) - ez az egész, hiszen - ahogy Thomas Mann fogalmaz - „a betegségek kiváltotta bizonyos reakciók eredménye (is) Dosz­tojevszkij és Nietzsche életműve”. Ha ennek csupán a fele igaz, már akkor is érde­mes egy kicsit behatóbban foglalkozni vele, s nem csak az alkalom hozta magassá­gig vagy - mélységig. Mert mondjuk Ady, Csontváry, Karinthy, József Attila, van Gogh, Kafka, Proust életműve, vagy Dalié, nem hordozza-e bizonyos „elváltozások” jeleit?! Lehetséges, hogy a zsenialitás - betegség?! Kétlem, de tisztában vagyok azzal is, hogy a természetben nem zárható ki semmi. Semmi, ami emberi, ami embertől való. A poklot kell megjárni ahhoz, hogy megismerjük az élet lényegét... Székely vándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom