Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - TÁVLAT - Pap Ágnes: G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei - I
78 Pap Ágnes tanulmányait és a budapesti egyetemen szerezte bölcsészdiplomáját. A Szepesség és Lőcse történetét kutatta, nevéhez fűződik többek között A szepesi bányavárosok története15 című monográfia is. 1921-1931 között a Szepesmegyei Történelmi Társulat titkára volt, ő szerkesztette a Társulat évkönyvének 9. és 10. kötetét, valamint a Lőcsei Kalendáriumot, és a Szepesi Hírlap szerkesztője is volt. Fiai közül Iván és Sándor is rendszeresen publikáló középiskolai tanárok voltak, Gulyás Pál is közölt róluk szócikket lexikonában. Hajnóczy József 1931-ben hunyt el Lőcsén, halála mélyen megrázta az akkor még Indiában tartózkodó leányát, aki egyik levelében és a Bengáli tűzben is megemlékezett erről. Hajnóczy Rózsa - Hajnóci néven - A lőcsei magy. kir. állami első rendű felsőbb leányiskola értesítője szerint 1902/1903 és 1907/1908 között volt az iskola és az intemátus növendéke. Minden bizonnyal itt ismerte meg Kail Irmát - későbbi nevén Barsy Árpádnét, írói nevén Barsy Irmát, a levelek egyik címzettjét -, aki akkor kezdte el tanulmányait, amikor Hajnóczy Rózsa a VI. osztályba járt. Hajnóczy Rózsa 1918-ban házasodott össze Germanus Gyulával, aki ugyanabban az évben lett a Keleti Akadémia rendes tanára. Germanus Gyula (1884-1979) orientalista, iszlámkutató professzor volt, 1948-tól az ELTE arab tanszékének professzora, s tagja többek között a kairói (1956), a bagdadi (1962) és a damaszkuszi (1966) tudományos akadémiának. Számos magyar és idegen nyelven megjelent tudományos és ismeretterjesztő mű, így például Az arab irodalom története, az Allah Akbar, a Kelet varázsa szerzője volt. 1926-ban választották a Magyar Pen Club titkárává, valószínűleg ebben a tisztségében volt alkalma először találkozni az ugyanabban az esztendőben Magyarországra látogató Rabindranath Tagore-ral, és e személyes ismeretségnek is köszönhetően kapott meghívást a sántinikétani egyetemre. Hajnóczy Rózsa indiai útjukról 1938. január 30-án tartott előadást a rádióban, és erről az eseményről két újság is beszámolt. A cikkek kivágata Hajnóczy Rózsa leveleivel együtt megtalálható a PIM Kézirattárában. A Rádióélet 1938. január 28-i száma a Háztartásom Indiában című cikkével16 hívja fel a figyelmet a műsorra. A másik újságkivágatnak - amit eddig nem sikerült azonosítanom - is ez a címe, de abban csak képek és képaláírások szerepelnek. Ugyancsak a palliumban található a Barsy Irma által írt nekrológ: Eltemettünk egy asszonyt, ez a Pesti Hírlap 1944. július 16-i számának 7. oldalán jelent meg. Ennek alapján is pontosítható Hajnóczy Rózsa halálozási dátuma, amit Gulyás Pál tévesen adott meg. Temetése július 15-én volt a Kerepesi temetőben. Gyászjelentése megjelent még a Gulyás Pál által is említett Magyarország17 és az Új Magyarság18 című napilapokban. Nekrológjában Barsy Irma azt írta róla, hogy könyve, a Bengáli tűz, az Indiában vezetett tizennyolc kötetes naplóján alapult, az 1943. évi könyvnap sikere volt, és egy csapásra ismertté tette a nevét. „Igazi asszonyi írás a szó nemesebb értelmében”, írta a könyvről Barsy, aki maga is több sikeres regény szerzője volt. A Bengáli frízről a Budapesti Szemle19 közölt recenziót, 1944 novemberében, pár hónappal Hajnóczy Rózsa halála után. 1957-ben az Új Ember című katolikus hetilapban jelent meg egy rövid értékelés20 a könyvről, amelyben a nevét nem közlő re