Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - TÁVLAT - Móser Zoltán: Csontváry nagy távlatot követel (tanulmány)
Távlat MÓSER ZOLTÁN Csontváry nagy távlatot követel Kisszeben Csontváry dr. Kostka Kosztka László orvos gyógyszerész és Ungh megyei daróci Hajczelmajer Franciska gyermekeként Kisszebenben látta meg a napvilágot 1853. július 5-én. A csúfolódó felvidéki magyarok szavai szerint „végzetes helyen”, Sáros megyében született, „az élcek és közmondások fecskefészkében. Egy ilyen sárosi tréfás mondás azt tartja, hogyha KisSzeben város, akkor a légy madár”. Csontváry édesapja „tiszteletből a rendőrkapitányi és postai teendőket is végezte, szabad idejét pedig vadászattal és tűzijátékkal töltötte. Középtermetű, hízásra nem hajlamított természetű, szeszesitalokkal, dohányzás és kártyázással nem törődő egyszerű, de energikus ember volt; a vadászat kedvéért állandóan tartott egy ügyes vadász laboránst, s ez abban az időben Pirics Jancsi volt. A Jancsi teendői közé tartozott: az agarak, kopók, vizslák etetése, farkas, rókakölykök nevelése; a fogoly kihallgatása, figyelése, a farkasles fűtése, a gyermekhinta, kuglizó ellenőrzése s a négy fiú kívánságának a kielégítése is. E szórakozáshoz járult a sárkányok és a rakéták készítése, a tűzijáték rendezése s télen a farkasoknak közszemlére való kitevése... Emlékszem jól a kétéves koromra, egykori huszárlábaimra, hátulgomboló hozentrageres nadrágomra, amelyből kifityegett rendesen az ingem csóvája. így kerültem az utcára KisSzebenben nevezett promenádé labirintba. Egyik kezemben krumplicukor, másik kézben pige, avagy gomb volt; a szerint, mit akartam játszani, kiléptem a járdára, utánam sompolygott a pajtások hosszú sora. Ám de mikor egy- egy ablak betörött, avagy a városi lámpa csörömpölt s a pige a kofa hátába ütődött: megvolt a társaság szeppenve - dacára annak, hogy Burkus volt a nevem s a fiúk között mint bíró szerepeltem: mégis a verebek szétrebbentek s az anyai szárnyak alá menekültek - ahonnan azonban rendesen egyenkint a lábszíjra kerültek. Ilyenkor rendesen találkozott egy kárörvendő banda, ezeket atyánk szeretettel fogadta - a végén azonban a sötét pincébe záratta. Ilyenképpen rend volt minálunk, változatosságból néha térdepeltünk: de ha nagy csintalanságba keveredtünk - borsóra kerültünk. A borsóra való térdeplés akkor következett be, ha a bodolaki Lyompával ösz- szejöttünk: az idegen szatócsnak macskazenét adtunk, avagy a Babarcsikot esik- esikkel ingereltük. Ebből rendesen a piacon olyan kavarodás támadt, hogy a hetivásár is megakadt. Lyompa Babarcsik dühösen utánunk szaladt; a sátrakat feldön-
