Irodalmi Szemle, 2012

2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Mislay Edit: „Mindig azt a bizonyos lényegest keresem ” (beszélgetés Varga Lajossal)

MISLAY EDIT „Mindig azt a bizonyos lényegest keresem” Beszélgetés a hetvenesztendős Varga Lajos grafikussal, könyvtervezővel* Varga Lajos élete összeforrt a könyvekkel. Több mint három évtizeden keresztül volt a Madách, illetve a Madách-Posonium Könyvkiadó állandó grafikai szerkesztője, művészeti vezetője. Ha egymásra raknánk azokat a köteteket, amelyeknek ő álmodott formát, e könyvtorony minden bizonnyal olyan magas lenne, mint az Ipoly folyó menti fák, amelyek olyan kedvesek a szívének.- Meséljen egy kicsit a gyerekkoráról, Ipolyba- logról. Melyek voltak azok a meghatározó élmé­nyek, amelyek egész életén keresztül elkísérték?- Ipolybalogon, az Ipoly folyó jobb partján fek­vő színmagyar faluban születtem. Büszke is va­gyok a szülőfalumra, mert itt van hazánk legré­gibb Árpád-kori temploma. Tornyán a magyar királyi korona. Ennek okát azzal magyarázzák, hogy Károly Róbert magyar és Vencel cseh ki­rály trónviszálya idején a koronát egy éjszakán át itt, ebben a templomban őrizték. A falut elő­ször II. Endre 1232-ben kelt oklevele említi Bo- lug alakban. Hont megye monográfiája szerint Ipolybalog temploma már 1100-ban a mai he­lyén állt. Az eredetileg román stílusú épületet 1979-ben restaurálták. A falu értékes műemléke még a különálló, zsindelytetős, favázas harangláb, mely egyetlen vas­szög nélkül épült a 18. században. A legmeghatározóbb élményeim az Ipollyal és a mellette, mondhatnánk be­lőle növő fákkal, a fák kérgeivel, gyökereivel kapcsolatosak. A faluban ma is gyak­ran szóba kerül, hogy mi módon lehet a trianoni döntés szerinti „hajózható folyón” a nyári időszakban száraz lábbal átkelni a túlsó partra, Magyarországra. Az egyik legmegrázóbb gyerekkori élményem is ehhez a folyóhoz kapcsolódik. Az 1950-es években történt, hogy fürdés közben az egyik fiú kíváncsiságból átment a folyó túl­só partjára, hátha meglátja az ott lakó rokonait, ugyanis Ipolyvece házai alig pár mé­terre voltak, és majd integet nekik. A rokonai helyett a magyar határőröket pillan­totta meg, akik észrevették. Hiába futott vissza a fiú, a határőrök lőttek. Amikor a fegyver eldördült, már a szlovák oldalon volt, de a lövés talált. Az egyik határőr, * Köszöntjük munkatársukat, laptervezőnket! - A szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom