Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Fónod Zoltán: Folytonosság és változás (tanulmány Tóth Lászlóról, részlet)
Folytonosság és változás 53 ködésbe, mint a szürrealista képek feszültségéből jelentést csiholó versekben”.13 De ne hallgassuk itt el azt a maga nemében páratlan „gesztust” és példamutatást sem, melyet az Átváltozás, avagy Az „itt "és az „ott" kiadásával Szigeti László igazgató s a Kalligram Kiadó tett Tóth László addigi költői életművének összefoglalásáért. Tóth László válogatott versei „a vonzás és választás variációiként hatnak” - olvashatjuk az Éjjelenként a semmivel, avagy A tett nélküli színhelyek című, a budapesti Magvető Kiadónál 1987-ben megjelent válogatott verseskötetében. Nem vitás, költőnknek az 1960-1970-es évek fordulóján induló szerzők közt kiemelkedő szerepe volt és van ma is az irodalmi életben. Ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy hagyományosnak kevésbé mondható versei, tanulmányai a korszerűség útjait, lehetőségeit keresik, ugyanakkor toleránsán viszonyul azok munkásságához is, akik netán más „malomban” őrölnek. Csehy Zoltán Tóth László Ma Isten maga..., avagy Változat a teremtésre ci- mü, a Madách-Posonium kiadónál megjelent, 2009-es válogatott kötetéhez készült szakszerű utószavában így írt: „Tóth, noha az ún. csehszlovákiai magyar irodalom kontextusában és skatulyájában kezdte pályáját [...] olyan horizontot tudott megnyitni, mely a korábbi generációk legjobbjait is költészetesztétikai nézőpontváltásra késztette, sőt a költői ego megformálása terén és az önreprezentáció terén is modell értékű alternatívát vetett fel. Nem egyszerű fordulópont az ő fellépése egy számára szinte szervidegen közegben, hanem egyfajta kitörési heroizmus a nyelv segítségével a programozott és előirányzott irodalmi termelésből. Ez a kitörés kezdettől kétirányú: egyrészt radikálisan közép-európai szellemiségű, a cseh, a lengyel és a szlovák irodalmi diskurzusok legjavához csatlakozó (e szövegekkel intertextuális viszonyrendszert kialakító), másrészt a kortárs magyarországi horizontra való ráirányítás (a szeparációs szlovákiai magyar törekvések és az önmaga »virágzásaiba« feledkezett komikus kanonizációs stratégiák korában ez nem is any- nyira) természetes, érdeklődő bölcsességgel párosul.” Csehy szerint „Tóth költészetének csúcspontját az Istentelen színjáték immár befejezettnek mondható trilógiája (1976-1994) jelenti, mely a dantei hármasság (pokol - purgatórium -mennyország) Ezra Pound-i átértelmezésének fényében komponálódik.”14 JEGYZETEK 1 Koncsol László: Új töreh’ések a csehszlovákiai magyar Urában. In uő: Válogatott kritikai dolgozatok. Pozsony/Bratislava, 1995, 284-285. 2 Tőzsér Árpád: Egyszemű éjszaka. In Egyszemű éjszaka. Fiatal csehszlovákiai magyar költők. Bratislava, 1970, 10. Idézi: Görömbei András: Az Egyszemű éjszaka. In uő: A csehszlovákiai magyar irodalom. Budapest, 1982, 393. Továbbá: Fonod Zoltán: „ ...és lett gyümölcs a fán!" In uő: Vallató idő. Bratislava, 1980, 152-153, 166-168. 3 Zalabai Zsigmond: Az egyensúly keresése. In uő: A vers túloldalán. Bratislava, 1974, 105-109.
