Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Varga Imre: Reggelnapló III. (próza)
VARGA IMRE Reggelnapló III.* Egy költőnő, akit többarcú barátom hozott az asztalunkhoz, gratulál valamiért, valamihez. Az öröm belülről fakad. Köszönöm, hogy emlékeztetsz rá; viszszaidézi a melled. Arcon csókol, megsimogatom a haját. Vérszemet kap, hozzám bújik, majd a számra tapad, s veszettül csókolózunk. Nagyon jó vagy, nagyon édes. Várj, levetem a parókámat, és vele az egész tizennyolcadik századot is. Hubarama hétó, Rimini - mondja barátom. Szabad vagyok, meditálok. Micsoda napkezdés! Miután kibontakozók a költőnő karjai közül, napüdvözlet a reggeli Duna-parton. Szúnyogok között. Este meg fölballagunk a Hamvast kiadó D. Antal nyaralójába, cseresznyézünk kertjében a hatalmas fán, majd a napnyugtával szembetejepedve szemlélődünk. Ellenpontként a városka öbléből cirkusz-diszkó hangjai, bele-beleböfögnek az alkonyt fogadó madarak énekébe. Később tüzet rakunk a kert közepén, iszunk egy kis fehérbort a tegnapi maradékból, megcsodáljuk az égre felkúszó eperszín teliholdat, beszélgetünk. A dombról visszatérve a városkába folytatjuk a társalgást éjszakába nyúlóan. Az ébresztő előtt kelek jó háromnegyed órával. Öt óra múlt. Kicsit álmos vagyok, de jobb így, mintha ébresztenének, s a muskátlivirágok pirosától jókedvem lesz. Vissza mosolygok. A szépség folyton teremtődik - alvásban, ébren, éberen még inkább. Vasárnap, ünnepelek. Távoli duruzsolásként a húsáruház hűtőberendezése, az autóforgalom zajai és a zendóból H. Attila szuszogása. A bor okozta mámor, oldottság nem volt jobb az alája szoruló boldogságnál. Nem válók újra borisszává. De az élet, a mindennapok mámorát föl kell fednem. S ehhez jó eszköz a tisztaság, egyszerűség, nyugalom és az összeszedettség. (A túlzott, művi édesség is megzavarhat. A rómaiak a nádcukrot egy ideig indiai jónak nevezték.) Most elhagyom a rögzítés hiúságát, a reggeli fürdőzésért, jógagyakorlatokért cserébe’; napközben, szabad időmben, talán majd még visszatérek ide. Önbiztatásként is: nyugodtabban, megértőbben, mélyebbről. Elfogadva, szeretve. Magamhoz ölelve. Összeszedem darabjaimat, hogy lássam, mi a fölöslegem. Rövidke jóga, tekerés a szobakerékpáron. A nyitott ajtón át legyek röpködnek be ide az előtérbe. (A kép címe: télikert, gyakorlóval - nyáron.) Most ennyi; folytassuk holnap. 7 Varga Imre Reggel naplójának megelőző részeit a 2011. évi 2. és 7. számunkban közöltük. - A szerk.
