Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Vörös István: Az ellopott barát (részlet egy verses ifjúsági regényből)
VÖRÖS ISTVÁN Az ellopott barát* 1 A csodákkal teli űr Az énekes felfigyelt a szokatlan külsejű lényekre és a nyomukba eredt. [...] Megszólaltatta a csodákkal teli űrt. 2 A világ legnagyobb énekese Inkább azt mondd el, hová jutottunk, mi ez a hely? - Ez nem hely - dalolta ez nem idő, ez a világ, ez az élet, az örök, a változatlan. - És hagyta, hogy a fény, az egyszerű napfény átcsorogjon karmos ujjai között, hagyta, hogy az árnyéka a homokban külön életre keljen, a tükörképe a vízben úszni kezdjen. - Jöjjetek, mutatom, három utas és három angyal, hogy milyen a világ, nem is kérdés, hogy ti a képzeletem termékei vagytok, újabb bizonyíték, hogy én vagyok a világ legnagyobb énekese, nagyobb, mint akik majd utánam jönnek, én is hárman, ti is hárman, ők is hárman, most megtanítom nektek, ki vagyok én, mi a világ, mi a valóság, ébredjetek! 3 Repülés szárnyas hüllőkkel Lila ormány moccant, gömböc pattant, denevérszámy rezzent. Elhitték, hogy ők csak a képzelet játékai? Nem hitték? A szemüknek se nagyon hittek, kitárult előttük a krétakori tengerpart. Csimu legnagyobb örömére és ámulatára a levegő tele volt nagy, bőrszárnyú lényekkel, fölugrott közéjük, mint aki fölfelé esik, mindig csak fölfelé, kacagás fogadta, szárnyak csattogása, ahogy csak has alatt összecsapott számybőr csattan, hosszú, csőrszerű szájak kelepeltek bele a sárga és kék levegőbe, napfénnyel volt tele a lelkűk ezeknek a lelkes lényeknek, fénnyel és széllel beszéltek. Maradj közöttünk, mondták Csimunak, aki szerette volna megfogadni a szavukat. Egyre följebb emelkedtek, ahol a fény már zörög, mint a csont. 4 Hallani és látni Voltak még, igen voltak még a vízben sellők, nekik nem maradt fenn nyomuk, mert nem volt a fényen, bőrön, látványon és a szón kívül más anyaguk, maguk voltak a beszéd, a tenger beszéde, a hullámok hallgatása. Valami, amit az lát, aki épp vízbe fullad, mert a repüléstől megszédülve tengerbe esett, de a halál nem feketén veszi körül, hanem csak úgy, mint egy könnyű álom. A sellők kiültek a partra, és a világ legnagyobb énekesét, ezt a tollas dínót, istenek ivadékát vokállal kísérték. Részlet a Fénylovasok című verses ifjúsági regény második részéből. -VI.
