Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Csanda Gábor: Tárgyalás után (beszélgetés Monoszlóy Dezsővel)
Tárgyalás után 13- Feleségeddel, Évával együtt.- Igen, egy ideig vele is, mert aztán kivett nekünk Beniač Igor a Klobúčnickán egy családi házban egy lakást. Szóval, részint Évával is, meg a Bornemiszával,3V meg hát volt itt akkor egy nagy magyar csapatunk. De engem minden második razziában letartóztattak, vittek a rendőrségre. Később Beniač Igor szerzett papírokat, hogy a jegyzőségen dolgozom, de hát ez se volt biztosíték. Egyesek komolyan vették...- Miért nem utaztál rögtön tovább?- Mert Évára40 kellett várni. Legalább azt meg kellett vámom, hogy szüljön meg.- Itt szült meg, Szlovákiában?- Igen.- Somorjára még egyedül érkeztél meg.- Igen. Elhelyeztek egy rettenetes, hetedrendü szállodában, mert a Beniač Igor valahol a Tátrában volt épp. Nem szabadott kimennem sehová.- Amikor Somorjára megérkeztél, nem tudtál szlovákul?- Egy árva szót sem. De szigorúan véve én egyáltalán nem voltam tisztában semmivel. Abszolút semmivel... És akkor Beniač Igor értem jött. Fölhozott Pozsonyba, betett a Carltonba. Itt aztán hamarosan kétféle társaság verődött össze. Az egyik a volt szlovák állam kiesett figurái, akik ott lebzseltek. A másik csapat olyanokból állt, mint Zichy Ladomér41 és a hozzá hasonlók. Ok voltak a magyar társaság.- Tamási Áront’1 ugye az első feleséged, Éva által ismerted meg?- Persze. Meg hát tulajdonképpen Éván keresztül az egész népi irodalommal kapcsolatba kerültem. Hát látod, ezt a vonalat tényleg neki köszönhetem, mert nekem például egy egészen másik vonalam volt. Tamási Áront teljesen egyértelműen neki köszönhetem, és végeredményben az egész erdélyi világot: Koóst,43 Keményt,44 mindenkit. Ezekkel mind összejöttem, és meleg barátságot alakítottam ki. A lányomat egyébként egy budai plébánián keresztelték. Én erről a Tamási-búcsúztatómban írok, melynek az a címe, hogy Isten veled, Áron, köszöntelek, Abel.4S Ebben írom meg, hogy a keresztelőn az egyházfi megkérdezte Árontól, hogy mi a foglalkozása. Áron mondja, hogy író volnék. De mi a tisztességes foglalkozása, kérdi a pap. Áron pedig lehajtotta a fejét, hogy egyebet nem említhetek, tehát ezt kell tisztességesnek elfogadni.- Egyszer említetted, hogy Tamási veled akart Nyugatra menekülni.- Igen, s aztán majdnem kitörte a nyakát... Én az ^úe/-trilógiát fölajánlottam a Pravdának. Ezt mereven visszautasították. Az akkori kiadó vezérigazgatója azzal indokolta a visszautasítást, hogy hát az olyan dolog, mint a „milyen madár a kakukkmadár - az olyan madár, mely más tisztességes madarak fészkébe belémegyen és jól érzi magát”, még székely szellemesség formájában is fölháborító.
