Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Duba Gyula: Futball Gyarmaton (önéletírás, részlet)
Futball Gyarmaton 45 télyoznyi”, olyanokat, hogy „defilíroznyi” meg svarumlínia! A fútballozás angol szavai, sajátos kifejezései lesznek olyan természetesek, mintha az anyatejjel szívták volna magukba őket. Anglia messze van, ám a henc - bár hansnak írják - az henc, és a koméi bizony „körnél”. Kérdés, hogy ki tud jól triblizni (driblizni), és ki rúgja rüszttel a labdát. A nagyapák, a volt K. u. K bakák úgy tudják, hogy a rüsztung a katonai felszerelést jelenti németül, az unokák azonban már biztosak benne, hogy aki rüszttel rúg, az lábfejjel rúgja a labdát. Belsővel is lehet rúgni, meg spiccel is, de legjobb rüszttel! És lehetőleg mindkét lábbal tudni kell, ballal is, jobbal is. Lipták Lajos rüszttel rúg, igaz, hogy csak jobb lábbal... Emi bal lábbal is tud rúgni, s ez előnyére van, ő a balszélső. A leszálló nap helyén lilásan vörös az ég, készülődik a sűrűbb homály. Bicikliken már jönnek a nagyok, félórányi idejük lesz, hogy kapura rúgjanak Molnár Árpinak. Nélküle nincs kinek kapura rúgni, ő biztosan lejön. Mindig ő véd, ő a kapus. Mindenre elszánt, zömök, görbe lábú legény, tudják róla, hogy jó kapus. A kapura törő csatárok lábára vetődik, elébük hasal, testével védi és elragadja a labdát. Ha többen vannak a kapu előtt és tumultus támad, nagy erővel közéjük veti magát. Szögletrúgásnál utasításokat ad a bekkeknek meg a halfoknak, tehát a hátvédeknek, maga pedig a kapufa mellett áll és hiúzként lesi a beívelő labdát, pontosan tudja, mikor mozduljon el, mint rontson a kapu előtt várakozó játékosok közé, s hatalmas rúgással, akár a ra- gadály, magához kaparintsa és mellére ölelje a labdát. Mindenki tudja, hogy Molnár Árpinak tapad a kezéhez a labda! A tréningezőkkel szemben is szinte minden lövést kivéd, sokszor a tizenegyeseket is! S a gyerekek már csak figyelik, ahogy a nagyok edzenek. Az alkony leszálltával és az est jöttével ritkulnak a cserebogarak, lassan elfogynak, alig repülnek már a sötétben. Halványan fénylő csillagok tűnnek fel az égen, tompán hunyorognak, csak a börlabda tompa puffanásai és a gyerekek álmélkodó elismerése hallatszik a sötétbe vesző alakok körül. Ők tovább rúgják a labdát, a sötétben is látják! Bár a patak túloldalán a gyalogbodza árnyai, a „borzan- gok” éledező kórói már a homályba vesztek... s a falu felől kutyaugatást hallani, az éjszaka otthonos hangjait... 2 A labdarúgás őskoráról a faluban legendák élnek. Egykor, a húszas évek elején lehetett, ma már nem tudni, hogyan, a semmiből lett, és egyszerre ott volt, bár sem csapat, sem pálya még nem létezett. Az ember dogozik, reggeltől estig „edzi” a testét, munkája a teljesítmény, sportolásra nincs szüksége. Aztán milyen sport ez, gatyában szaladgálni, mint az eszementek! Zavaros idők voltak akkor. Éppen megalakult a köztársaság. Zemanek jegyző úr már ott volt a faluban, aztán Bartončik csendőr őrmester érkezett, hogy képviseljék az új államhatalmat. S az emlékezők úgy látják, hogy mintha velük kettőjükkel jött volna Gyarmatra a futball, mintha ők hozták volna a labdarúgást. Ellentmond ennek, hogy ők ketten sosem játszottak, képtelenség elképzelni is, hogy pán Zemanek és pán Bartončik klottgatyában szaladgáljon a