Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - OLVASÓ - Rigó Gyula: Kosztolányi elbeszélésvilága (tanulmány)
82 Rigó Gyula fantasztikum forrásáként működnek azok a különös, megmagyarázhatatlan jelenségek is, amelyekre nem kapunk megnyugtató választ, mert nem értelmezhetőek mindig az álom, a hallucináció vagy az őrület felől. Ebbe a kategóriába sorolható novellái az Ibolyaszínű ég alatt (1909), a Prassz Kázmér hosszú és csodálatos útja (1907), a Lidérc (1911), Az alvó (1913) és a Hrussz Krisztina csodálatos látogatása (1911), amely a Bálint Aladár által válogatott, Éjfél című 1917-es gyűjteményben is megjelent. A történet Hrussz Krisztina táncosnő kísértetjárásáról szól. Krisztina halála után szeretője teljesen magába fordul, halott kedvese után epekedik. Egy hajnali órán a kívánsága teljesül, a táncosnő feltámad, és megjelenik a fiú szobájában. Csak egy félórát maradhat, de még ezt a rövid időt sem tudják kihasználni, nincs mit mondaniuk egymásnak, unatkoznak, Krisztina könnyedén elpárolog, visszatér a kriptájába. Miért megy el olyan korán a szellem? Kiss Ferenc szerint: „...talán a gyötrelmes ábrándozás emésztette fel a szerelem hevét, vagy az színezte olyan varázslatossá a leány képét, hogy hozzá a valóságos nem is hasonlíthatott? Ez a szakadék: ábránd és valóság, lélek és külvilág ellentéte alapgondja a fiatal Kosztolányinak.”3 Az író nem árulja el, miért unatkoznak, mi az oka az ásításnak - a befogadónak találgatnia kell. Ezzel az elképesztő ásítással azonban a fantasztikum varázsát megtöri, felszámolja az esélyt a természetfölötti jelenség különös hatásának megteremtésére. Szegedy-Maszák Mihály a novellában az intertextualitás eljárását véli felfedezni, szerinte Kosztolányi a fantasztikum paródiájaként mutatja be a történetet - nem véletlen a novella elhelyezkedése a fantasztikus müveket tartalmazó Éjfél című gyűjteményben, ugyanis Csáth Géza novelláját, A varázsló halálát, előzi meg, amelyben szintén halottak térnek vissza az élők világába. A novella elhelyezkedése azt sugalmazza, hogy a két mü között rokoni kapcsolat van. Úgy értelmezhetjük Kosztolányi elbeszélését, mint a többi fantasztikus elbeszélés paródiáját. Krisztina egészségesebb halottként, mint élő színésznőként. Cholnoky Viktor neve is elhangzik a történetben, aki híres volt kísértethistóriáiról, a szövegben gúnyos hangsúllyal idéződik fel neve. „A hihetetlen (fantasztikus) történetnek a kicsúfolásáról van szó: a másvilágról visszatért szellem tíz perc után távozik, mert a két világhoz tartozó szereplőnek semmi mondanivalójuk nincs egymás számára.”4 Kosztolányi novelláiban a szereplők többsége valami megrögzött ábránd, rögeszme, szenvedély rabja, amitől képtelenek szabadulni, s ez megmérgezi életüket. A csúf lány (1910) című novellában a főhős, Bella a csúfság rabja, ábrándja: férjhez menni. Mindenáron párt szeretne találni magának. Csúnyasága teljesen tönkreteszi életét, a tükrökbe utál belenézni. A társaságban árnyékos helyre ül, hogy észre ne vegyék, az utcán megijednek tőle, ha rátekintenek. Bella levelezni kezd egy erdélyi hivatalnokkal, aki feleséget keres, de a halott húga fényképét küldi el a sajátja helyett, s azt hazudja, hogy jól zongorázik. Ám a testvére leleplezi, s végül magányosan látjuk szobájában. Ezt a novellát a Pacsirta című regény előképének tekinthetjük.
