Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - SZEMLE - Csanda Máté: A nacionalizmus mint látvány (Tomáš Rafa videóiról)
76 SZEMLE is eleve másként, más tempóban, más igénnyel böngésszük ezeket a képsorokat. Több idő jut az egész higgadt befogadására, jobban odafigyelünk az alkalmi rétorok megafonba harsogott gondolataira, a füttykoncertek és tapsviharok rejtett dramaturgiájára, a bakancsos léptek ritmusos kopogására. Bárki kedvére csemegézhet, van itt minden, ami szemszájnak ingere: szimbolikus gesztusok, koszorúzások, emlékmenetek, csupa- csupa esztétikum - olyan, mint egy kortárs néprajzi kiállítás. A honlap egy továbbgondolt, egy tartósított nyilvánosságot teremt, egy folyton bővíthető archívumot hoz létre, miközben szimbiotikusán tapad az alulról szerveződő megmozdulásokhoz, követve és kísérve őket, első kézből tudósítva, mint annak idején Tinódi Lantos Sebestyén a végvári harcokról. Közben hétről hétre frissül ez a forrásanyagnak sem utolsó folklór-streaming, amely ugye bárhol, bármikor előhívható, sőt fórumként is működik. Egy közhasznú vállalkozás, egy hosszú távú, és hovatovább, önműködő közösségi projekt - egy virtuális platform, amelyet akár „esztétikai nevelésre”, akár összehasonlitó vizsgálódások folytatásához is alkalmazni lehetne (rokon szálak, tudatos és féltudatos cselekvésminták, ruhamárkák, divatok, szerveződési, szövegbeli sztereotípiák, korok, nemek, pírszingek szerinti eloszlást illetően). Hogy vannak-e manapság aktuális tüntetési trendek, hasonlóságok uszítás és uszítás között, s hogyan szerveződik csoportból tömeg, és miként, meddig képes erről egy kézikamera beszámolni. Amit Tomáš Rafa művel, az nem kis részben politika is, tudatos aktivizmus. Közben legalább annyira szól a médiumról is (az internetről, a legdemokratikusabb médiumról), annak lehetőségeiről, potenciájáról. Hogy miként tárolja, mutatja, adagolja az információkat a világháló, mi mindent képes bedarálni és magába szippantani, s hogyan szervezi, sőt teremti újra a maga valóságát. Az a médium, amelynek segitségével - ha hinni lehet a híreknek - ma már egész forradalmakat lehet összehozni. Tehát a megjelenítésben, a hosszú távú célokban, ebben a következetes rendbe szedésben rejlik a koncepció bizarr varázsa. Másrészt egy picit meg is kerüli a múzeumi teret - hiszen az anyag, bár egy-két képernyőn remekül kiállítható, jól megvan intézményi erőtér nélkül is. Önálló, szabadtéri projekt, közérthető, ingyenes, reklámmentes. Pártpolitika-mentes. Rafa nem saját képzeletvilágának ci- zellálgatásával van elfoglalva, nem valami önmagából építkező nagy művön dolgozik: ő elsősorban riporter, dramaturg, operatőr - és rendszergazda, az alkotás számára azt jelenti, hogy dokumentál, osztályoz és archivál (miközben saját maga, vagyis az arca, végig a kamera mögött marad). A minket körülvevő valóság nyomait, levonatait, felsejléseit gyűjtögeti, szűri és adagolja. És ezen a felületen sokkal inkább közüggyé tudnak formálódni, mint a tévéhíradók gagyi és uniformizált világában, ahol hasonló felvételek rendszerint útinform, celebszto- rik, időjárás-jelentés és sporthírek közé ékelődve jelennek meg, elkerülhetetlenül is banalitássá halványodva. Tomáš Rafa lényegében nem tesz mást, csak folyton újragondoltatja velünk, új fényben, összefüggésekben láttatja esztétikum és politikum határsávjait, átfedéseit és problémás érintkezési pontjait.
