Irodalmi Szemle, 2012

2012/6 - SZEMLE - Bolemant Lilla: Tisztességes lánynak egy ágy kiadó (tanulmány Dávid Terézről)

64 Bolemant Lilla szerzője volt. Olyannyira, hogy szlovák és cseh színházak is sikerrel játszották a darabjait (Időzített boldogság; Bölcs Johanna), a csehszlovák rádió magyar adásá­ban rádiójáték (Lidércfény), a budapesti televízióban pedig tévéfilm is készült belő­lük (Bölcs Johanna). Az 1950-es évek közepén a Szlovák Irodalmi Alap magyar nyelvű színműre írt ki pályázatot, amelyen a Lidércfény és a Szvoboda doktor múlt­ja - a Tisztességes lánynak egy ágy kiadó című darab átdolgozott változata - juta­lomban részesült, és az előbbit a pozsonyi Hviezdoslav Színház elő is adta. Az 1960-as években Dávid Teréz a Magyar Területi Színház állandó szerző­je lett. Közben prózát is írt, elbeszéléseket, regényeket, amelyeknek témáit újabb drámáiban továbbvitte, egyre inkább a komikum felé. Vígjátékait szintén sikerrel játszották. Otthonosan mozgott tehát a dráma és a próza műfajában is. Itjúsági regénynek titulált müvei közül csak A feneketlen láda kincsei felel meg ennek a kritériumnak, sőt inkább a gyennekkönyv, gyermekirodalom kategó­riába sorolható. Az Ifjúságból elégtelen és az Időzített boldogság című regényeiben ugyan fiatalok a főszereplők, maga a téma azonban az emberi kapcsolatok és az em­beri képmutatás tablója. Drámaírói tehetsége megmutatkozik prózai müveiben is, amelyek pontos szerkezetükkel tűnnek ki. Az Időzített boldogság például az egyes szereplők mono­lógjaiból áll össze, így a cselekményt többféle szemszögből láttatja, a narrátor pe­dig a pszichológus, aki tulajdonképpen családterápiát végez, miközben a saját ma­gánéleti problémáira is megoldást talál. A gördülékeny stílus, a humor, az irónia, a szatíra eszközeit felhasználva olvasmányos sikerkönyvek szerzőjeként jegyezték Dávid Terézt, de talán éppen szövegeinek olvasmányossága miatt sorolták regé­nyeit az „iíjúsági” kategóriába. Regényei és színművei az 1960-1970-es évek em­beri kapcsolatainak aktuális problémáit boncolgatják, amelyek azonban szoros ösz- szefüggésben állnak a kor társadalmi változásaival. Kásahegy című szatirikus regénye szerkezetileg szintén egyedi, mert egy kér­dőív kitöltésén keresztül meséli el a 20. század első felének kaotikus történetét, ami­kor az embernek többször kellett nevet és identitást cserélnie, ha életben akart ma­radni, és az életben maradás feltétele a mindenkori hatalmi viszonyokhoz való al­kalmazkodás volt. Rögtön az első kérdésnél elakad a főszereplő, aki a kérdőív ki­töltését kapja feladatul jövendő főnökétől. Takács Mária Antónia a HATT, vagyis a Hangulatot Terjesztő Társaság másodtitkámői állását szeretné elnyerni, az 54 kér­dés megválaszolása közben viszont szembesül az őt ért viszontagságokkal. „Kér­désről kérdésre, válaszról válaszra haladva egyre fájdalmasabb, egyre tűrhetetle­nebbnek érezzük a norma és az élet, a hatalom és a valóság ellentétét” - írta róla Peéry Rezső a könyv megjelenésekor. Szokatlanul szókimondónak nevezi a kisre­gényt, és a kis példányszámból is azt a következtetést vonja le, hogy azok közé az irodalmi művek közé tartozik, amelyek „igényük, színvonaluk vagy igazmondásuk okán a szokatlan érdeklődés felkeltését nem ígérik”. Az Utóirat című önéletrajzi ihletésű regény több műfajt is ötvöz; a szerző

Next

/
Oldalképek
Tartalom