Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - UTAK, TÉZISEK - Kiss Gy. Csaba: Budapest-Zágráib: oda-vissza - Zágráb magyar Atlantiszából (esszé)
KISS GY. CSABA Budapest—Zágráb: oda-vissza Zágráb magyar Atlantiszából A horvát főváros mintegy 800 000 lakójának többsége első generációs zágrábi. Amikor egyetemista voltam, fehér hollónak számított közöttünk, akinek mind a négy nagyszülője Budapesten született. így van ez most Zágrábban, a nagyvárosban is. Nézem a villamosban, antropológiailag nem annyira sokszínű a kép, mint Budapesten, jól elkülönülnek a markáns dinári arcok, a kreol árnyalatú dalmaták meg a gesztenyeszín, se nem szőke, se nem barna típusok. Van sajátos folklórhagyománya a városnak, purgemek nevezik a régi zágrábit (a kitűnő alsóvárosi vendéglő is a Purger nevet kapta), lassan kihaló kisebbségi fajta talán, ám sikerrel adott át német szavakat, viselkedésmintákat a betelepülőknek. Tradíciót jelent ez a purger- ség, valaminő polgári mértéket, kisvárosi józanságot, udvariasságot, jólöltözöttséget. Talán innen került bele a magyarokról alkotott horvát sztereotípiák közé, hogy mi nem vagyunk jól öltözöttek. Ha nem számít is teljesen egzotikumnak itt a magyar, mintha inkább történelmi kategória volna, amelyen rég túljutottak már. Ahogy az ükvagy dédszülőkön, akiknek már a nevét is elfelejtették. Vannak persze magyarok a városban, tud róla a jól tájékozott zágrábi polgár, hiszen miért ne volnának egy ekkora metropolisban. A híres Mirogoj temetőt kellene egyszer alaposan végigcserkészni. A mai zágrábi magyarok a nyomkövetésben a két világháború közötti időkig szoktak eljutni. Az Ady Endre Kultúrkör az 1932-es esztendőtől számítja a múltját. Ekkor alakult meg a Zágrábi Magyar Egyetemi Hallgatók Kultúregyesülete. Úgy tartotta a hagyomány (a Számot adunk című kiadvány számolt be róla 1940-ben), hogy a magyar egyetemisták szokott találkozóhelye a Zrínyi-sétány egyik platánja volt, a „Nagy fa”, szabad ég alatt, akárcsak Voltaire idejében Párizsban a Palais Royal kertjében a híres „arbre de Cracovie” (Krakkó fája, ki tudja miért), ahol a napi pletykákat cserélték ki a jól értesültek. Itt fogant meg a gondolat, hogy magyar egyesületet alapítsanak. így 2002-ben a hetvenedik évfordulójukról emlékezhettek meg a Radic utcában. Tudni való persze, hogy azelőtt is éltek magyarok a horvát fővárosban. A Széchényi Könyvtár őrzi a Zágrábi Magyar Társaskör értesítőjének néhány számát. 1909-ből és 1914-ből. Mintha különös messzelátón keresztül pillantanánk meg ennek a kis magyar Atlantisznak néhány részletét. Száz esztendeje a horvát főváros lélekszáma kevesebb volt, mint a mainak egy tizede, mindössze 74 703 fő. Ebből 4 028 magyar. Ha jól végiggondoljuk, ekkortájt éltek a modern korban a legnagyobb arányban magyarok Zágrábban, a város lakosságának 5,39 százaléka volt magyar. A dualizmus idején folyamatos volt Magyarországról a be(vagy: lejvándorlás Horvát-Szlavónországba. 1880-ban még csak 649, 1900-ban pedig 1 562 magyar anyanyelvű lakosa volt Zágrábnak. A horvát főváros fontos közlekedési és gaz
