Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - UTAK, TÉZISEK - Fried István: Tézisek Kelet-Közép-Európáról (tanulmány)
58 Fried István szerre jelzik a társadalom- és a kultúratörténet összecsengéseit, de természetesen eltéréseit is. Egy perdöntőén fontos érvet csak idejegyezni tudok, kifejteni nem. Joseph Roth egyik müvének hőse szerint Ausztria, a Habsburg Birodalom lényegét nem a centrum képviseli, hanem a periféria.17 Valójában a centrum és a periféria közötti oszcillálás a régió, Kelet-Közép-Európa talán egyik leglényegesebb megkülönböztető sajátossága. A történelmi fejlődés során kialakulnak a centrumok (például a fővárosok), amelyek a nemzeti, anyanyelvi művelődést reprezentálják. Más kérdés, hogy ezek meglepően hasonlítanak egymásra (kiváltképpen a városrendezést, az emlékezet helyeit, a köztéri szobrokat etc. illetőleg). Ezek a centrumok azonban többnyelvüek, polikulturálisak, hiszen a perifériából odaigyekvők a szülőföld emlékével érkeznek a városba mint kommunikációs térbe: ottlétük annak az ambivalenciának lesz kifejeződése, amely az otthonos - idegenszerü, a hazai - vegyes ösz- szetételü lakosság, a néphez fűződő - több néphez fűződő, a meghitt nyelven kommunikáló - a város megosztott nyelvén kommunikáló ellentétét, egymásnak feszülését átélve kívánja a valahová tartozás dilemmáit érzékeltetni, azonban megoldani, feloldani nagyon kevéssé van lehetősége. Ugyanez a helyzet a „Nyugat”-hoz való viszonyban: Gombrowicz és Márai naplói tanúsíthatják az elveszített hazát követő otthontalanság kérdéseit, amely a befelé fordulásban, az emigrációban a 20. századi létezés alapformáit képes fölfedezni. A cseh, magyar, lengyel emigráns irodalom hasonló magatartásformákat körvonalaz. Márai emigránsregénye, a San Gennaro vére18 szólaltatja meg a száműzötteket, a magyaroknak, a lengyeleknek, a románoknak, a cseheknek más-más írásjeleik vannak, de vannak saját írásjeleik, amelyekhez ragaszkodnak, és amelyeket a nyugati hatóságok nem értenek. A „mellékjelek” elvesztésével lesznek cseh muzsikusok, magyar értelmiségi hazátlanná, mert nemcsak egy hazát veszítenek el, hanem egy kultúrát is, saját (írás)képük torzul. Kelet-Közép-Európa virtuális szellemi tér, amely fogalmilag ritkán kap határozott kontúrokat, szellemileg, a müvekben, a kultúrában és a kulturális közösségekben, összeszövődöttségben azonban létező, munkáló tényező, amely hirtelenváratlan rendkívüli - szellemi, irodalmi - sikerekkel - persze, nemcsak azokkal - azt a ráismerést érzékelteti, amikor a sajátban megbúvó idegen és az idegenben megbúvó saját tudomásul veszi a maga összetettségét. JEGYZETEK 1 Könyveimben részletesen, a szakirodalmat lábjegyzetekben felsorolva írok a tézisekben említett kérdésekről: Ostmitteleuropäische Studien. Szeged 1994; East-Central European Studies. Szeged, 1997; Kelet- és Közép-Európa között. Budapest, 1984; írodalomtörténések Kelet-Közép-Európá- ban. Budapest, 1999; A közép-európai szöveguniverzum. Budapest, 2002; A névadás lehetségessége. Pozsony/Bratislava, 2004; Egy irodalmi régió ábrándja és kutatása. Budapest, 2010; Gibt es ein literarisches (Ost-)Mittel-Europa? Leipzig, 210. 2 Pražák, Richard: Dejiny Uher a Maďarsko v dátech. Praha, 2010, 70., 409.