Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Tyimofejev, Szergej: Jelentés az Európa Szállóból; Beszélgetőtársak (versek, Csekei-Thiele Enikő fordításában)
SZĽRGEJ TYIMOFEJEV Jelentés az Európa Szállóból arab üzletekben vásároltuk a bort egész Párizs eljegesedett, mint moziban néztük miként szórják a homokot a lépcsőkre zöld egyenruhás szemetesek. A város a Sacre Cour éjszakai panorámájával nyílt meg előttünk miközben a keselyük a megfagyott égboltot is sárral szórták tele, a turisták egymást fényképezték könyöküknél fogva nőiket. A sikátorban a ház, amelyben Dalida, az egykori híres énekesnő sutba dobta életét, s ahol álmos, rózsaszín sarkú, fekete pincémők kávét öntenek a csészékbe. Párizsi újságokból formált tölcsérből ettük a sült gesztenyét, olcsó bort ittunk műanyag flakonokból, törökmézzel etettük a galambokat, mialatt önérzetes, orrukat fennhordó párizsi polgárok lenéző pillantással mentek el mellettünk. Később, a hídon ülve, elénk tárult a város kivilágított csatahajójával, a Notre Dame-al, és még sok mással. Elza kockás szoknyában mutogatta nekünk a zsidó negyedet. Arra haladtunkban, Saint-Denise éjszakai pillangói megvetően fordultak el tölünk, szerény, furcsa sapkás átutazóktól. A fagy állandósult, de sütött a nap, kivéve éjszaka, amikor a jazzklubban negyvenes párizsi nők és férfiak állandósult szex nélküli partnercsere közepette járták a boogi-boogit, a közösség összetartó erejét érezve, partnerüket vezetve az éjszaka végéig, amikor kialszanak a józan megítélés tüzkerekei, a diáklányok gondosan összeszedik könyveiket, sírnak egy sort a metrón, mialatt raszta copfos zenészek az élet nagy igazságairól énekelnek. Párizs, tejól ismered piszkos lepedőidet. Veszek egy kis műanyag kosarat, rajta fotó rólad, mint egy kis tévé, amelyen egyetlen adás fogható, a szakállas Pierre Richard mobilon keresztül vezet egy műsort
