Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Liszka József: Monománapló (napló)
Monománapló 31 tói mindig, / az ember, ha jó, megbocsát...”), a parkolóházban azért, hogy fél perccel hamarabb jusson ki, akár egymás belét is kitaposva igyekezett mindenki némi előnyhöz jutni. Hova rohanunk, hova az isten haragjába sietünk? Nem tudom, miközben én is ezt tettem... 2012. 1. 11. (Budapest) Kiszera mára, bávatag. Ez jutott az eszembe a Presser-Parti Nagy-CD-t hallgatva az úton, otthonról idefele. Különben a lemez időtartama épp olyan hosszúságú, amíg az ember Komáromból Pestre ér. De visszatérve a Karinthy-leleményre. Parti Nagy szövegei sokszor valóban felveszik a versenyt a halandzsa-ember értelmetlenségével, s mégis szépek. Gyakran önmaga kreálta szavakkal fejez ki hangulatokat („zölden zsúr- nak a gesztenyék”), amit nem lehet magyarázni, nem lehet lefordítani, legfeljebb érezni lehet belőle valamit. Parti Nagynál persze soha nem tudja az ember, hogy mikor beszél komolyan, mikor ironizál, mikor önironizál... Meg aztán mindegy is. A vers végső soron minden egyes olvasattal, a befogadó fejében újraalkotódik. Hogy eredetileg mire gondolt az író úr, mi volt a szándéka, teljesen mindegy. 2012. 1. 12. (Budapest) Hanyatt fekve az ágyban, a Parti Nagy-szövegeket olvasva, annak Presser-értelme- zéseit hallgatva döbbenek rá, hogy az a szöveg, melyet az autóban hallva (hallvá- nyan!) hallottam, gyakorlatilag köszönőviszonyban sincs azzal a mondanivalóval, ami Parti Nagy Lajosnak szándékában volt. No, de tudja-e (sejtheti-e?) valaki, mit akarhatott Parti Nagy-mondani? 2012. 1. 14. (Budapest) A Cházár András utcán, a buszhoz igyekezve, az éles, vakító napsütésben kicsi, csillámló pontok ezrei ejtettek ámulatba. Először azt hittem, hogy szúnyogok vagy valamilyen másféle apró rovarok (januárban? én marha!). Aztán rájöttem, hogy havazik! Felhő ugyan nem volt az égen, de tán egy percig elkezdett a reggeli napsütésben vidáman havazni. Gyönyörű volt: mintha valami hideg tűzijáték szikrázó-villódzó kellős közepén gyalogoltam volna. És semmi köze nem volt Parti Nagy szép sorához: „a hóesés oly szépen gyászol”. Nem gyász, örömünnep volt ez a kurta minutá! Ez legalább két szöveg! Ha Parti Nagy sorait olvasom, az egészen más, mint amit Presser brummog el, zseniálisan... 2012. 1. 16. (Keszegfalva) Vendégszövegekre íródott vendégdallamok. így is lehetne, némi túlzással persze, jellemezni a Presser-Parti Nagy-lemezt. Gondoltam volna valaha is, hogy a Pancsoló kislányt vagy a Szomorú vasárnapot - jó, azok parafrázisait, paródiáit - egyszer még szívesen fogom hallgatni? Mert most azt teszem!
