Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Liszka József: Monománapló (napló)
Monománapló 29 Szlovákiában magyar intézményekkel (iskolákkal, színházakkal, könyvtárakkal, kulturális szervezetekkel stb.) képzeljük el, akkor ő - voltaképpen, és nyilván nem tudatosan - ezek ellen dolgozik. Mert, példájából kiindulva, nem kell ahhoz magyar iskola, hogy valaki magyarnak vallja magát, sőt, ahhoz sem kell magyar iskola, hogy valaki Jókait vagy Esterházyt olvasson, s értékelni tudja a magyar, illetve magyar nyelvű kultúra produktumait. És ez, tudatos értelmiségi közegben még akár működhet is, ideig-óráig. Különben, a széles tömegek viszonylatában, ha Tóbiás Szidi példája követőkre találna, nagyon gyorsan azt eredményezné, hogy először - de nagyon gyorsan - a magyar iskolák ürülnének ki, majd szűnnének meg, s ennek folyományaként a magukat magyarnak vallók száma is drasztikusan csökkenne. Mindebből következne, hogy a magyar kultúrára szánt szlovák állami támogatás is arányosan megcsappanna, s nem lenne miből magyar könyveket kiadni, magyar intézményeket fenntartani. A néhány Tóbiás Szidi-féle személy persze hozzájutna majd továbbra is a magyar irodalomhoz Magyarországról. Maradna tehát egy szűk réteg, amelynek tagjai olykor olvasnának magyaml is (ahogy én is olvasok olykor szlovákul vagy németül, s ahogy ma is olvas magyarul például Rudolf Chmel és hasonszőrű kollégái), de egészében véve ez a magyar kultúra s a magyarság végét jelentené Szlovákiában. Hogy ez nagyon rossz-e, jó-e, semleges-e, hiszen így is, úgy is efelé halad a világ, nem tudom eldönteni, és nem is akarom. Ki-ki szabad akaratából döntheti el, hogy hova tartozik, melyik közegben érzi jól magát, olvas-e egyáltalán, s ha igen, milyen nyelven stb. Az értelmiség felelőssége viszont nagyobb. Ha akarja, ha nem, valamilyen szinten példát mutat. Ezt is szem előtt kell tartani. Még mindig Tóbiás Szidi, de más szempontból. Egyik számában ezt énekli: „sú štyri, po polnoci”. Amikor a nyelvi kifejezési forma életmódot tükröz vissza. Egy korán kelő parasztember egészen biztosan nem úgy fogalmazna, hogy éjfél után négy óra van, hanem azt mondaná, hogy - még csak nem is hajnali, hanem - reggel négy óra. Az éjszakai baglyok számára viszont a hajnali négy az voltaképpen „éjfél után négyet” jelent, amikor esetleg elmennek végre aludni... Miközben mások akkor kelnek... 2011. 10. 22. (Keszegfalva) Őszi nagytakarítás a kertben: Józsi füvet nyirt, én a foltos helyekre füvet telepitettem, égettem a napraforgószárakat, elültettük Icu nyírfáját. Nem volt hosszú idő, tán két óra, de alaposan belefáradtam. A kert viszont gyönyörű. Készítettem néhány felvételt is, s az egyiket nézegetve megértettem Tóbiás Szidi egyik sorát: „Deň stiekol z neba, ako z chleba med na unavené telá margarét.” Pontosan ez van az egyik képen, ahol a nád, a fűz- és a tiszafa ágai közt átcsorog a fáradt őszi napsugár méze. 2011. 12. 25. (Keszegfalva) Icutól Presser Gábor Parti Nagy Lajos verseire írt dalainak CD-jét kaptam. Első hallásra elég egy kaptafára készült darabok, de nyilván sokszor meg kell ezt még hall
