Irodalmi Szemle, 2012

2012/5 - OLVASÓ 2011/2012-9. - Polgár Anikó: Antigoné szúrós tekintete (tanulmány)

Antigoné szúrós tekintete 87 2. jelenet (1. epeiszodion, epizód): még nem végződik a kardal, mikor meg­jelenik a színen Kreón (valószínűleg néma szereplők vannak a kíséretében), s kide­rül, hogy a thébai vének tanácsát - akik már a korábbi két királynak, Laiosznak és Oidipusznak is a tanácsosai voltak, s akik a drámában a kart alkotják - ő hívatta ösz- sze, hogy rendelkezéseit támogassák. Kreón beszédében elmondja uralkodói prog­ramját, a kar kommentálja, majd a színpadon újabb szereplő jelenik meg: az őr. Kre­ón a szószátyár, bőrét féltő őr beszámolója után mérgesen távozik, az őr megköny- nyebbíilten, a büntetéstől megszabadulva eliszkol. Az epizód feltehetőleg délelőtt játszódik. 2. kardal (1. sztaszimon, álló dal, a kar az orkhésztrában áll): témája az em­ber hatalma és hatalmának korlátái. A kardal révén az adott szituáció az általános emberi síkjára emelkedik. Magyarul szinte szállóigévé váltak Trencsényi-Waldap- fel Imre fordításának kezdősorai („Sok van, mi csodálatos, / de az embernél nincs semmi csodálatosabb”), ám a fordítás ez esetben különösen problematikus, Szo- phoklész ugyanis a többértelmü deinosz melléknevet használja (jelentése lehet fé­lelmetes, megdöbbentő, szörnyű, rettenetes, különös, furcsa), s a szóválasztás ez esetben természetesen áthangolja az egész kardal értelmét. A kardal többértelműsé­ge a magyar fordítások közül Ratkó Józsefében érződik leginkább: „Sok szörnyű csodafajzat van, / s köztük az ember a legszömyebb.” Még nem ér véget a kardal, miközben az őr bevezeti Antigonét. A kardal feltehetőleg délidőben hangzik fel, a következő jelent pedig már délután játszódik. 3. jelenet (2. epeiszodion): a színpadon egyszerre három szereplő van (ez Szophoklész leleménye): Antigoné, az Antigonét vezető őr és a palotából kilépő Kreón. Az őr, aki délelőtt megesküdött, hogy többet nem jelenik meg a király előtt (hiszen örült, hogy büntetés nélkül távozhatott), most boldogan jön mégis újra, mert közben sikerült elfognia a tettest. Az őr hírmondóként is funkcionál, beszámol az időközben - a kardal idején, a délelőtt hátralévő részében és délidőben - történtek­ről. Az őrök lesöpörték a holttestről az Antigoné által rászórt port, majd a dombol­dalba ültek, hogy ne zavarja orrukat a hullabüz. A déli hőség idején, most már fé­nyes nappal, Antigoné másodszor szegte meg Kreón parancsát. Újra porral hintette be a holttestet, s átkozta azt, aki feldúlta a hajnalban állított sírt. A színpadon egy­szerre csak három színész lehet, ezért Kreón az őrt el is küldi, hiszen Kreón és An­tigoné mellett hamarosan a színpadra lép Iszméné is (feltehetőleg ugyanaz a színész játszotta az őrt és Iszménét). Kreón is, Iszméné is a palotából jön elő (ők a déli szieszta idejét nyilván ott töltötték - ekkor a háttérben találkozott is Kreón Iszmé- nével, s gyanús lett neki a viselkedése). Iszméné részt akar vállalni Antigoné tetté­ből, de Antigoné elutasítja: nem akarja, hogy csak szóban legyen a segítségére, hi­szen a tettben nem volt mellette. Iszméné az Antigonéra kiróható büntetést próbál­ja meg enyhíteni azzal, hogy figyelmezteti Kreónt, ne ítéljen szigorúan, hiszen sa­ját fia menyasszonyáról van szó. Antigonét és Iszménét elvezetik, Kreón a színpa­don marad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom