Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Kulcsár Ferenc: Isten építőkockái (esszék)
30 Kulcsár Ferenc az óceánok izzadt ingét levetem, Ázsia-pizsamám kábultan felveszem, alvó földrészt, betakarom kisfiam, kisleányom, kéklő tenger, álmodik boldogan, lázas Amerikaként bújok ágyba, félálomban átúszom Ausztráliába, s az álom folyója tovavisz, felébreszt majd reggel az Antarktisz: jeges testtel, zúzmarás hajjal, éberen ér a hajnal!” íróasztalomon hosszú évek óta két könyv fekszik. Jobb kezemnél a Magyar szókincstár a maga bő 80 000 szavával, valamint 3800 közmondásával és szólásával. Egyik írótársam tanúsága szerint Isten nélkül nem lehet megmozdulni; bizonyára így van, de én e Szókincstár nélkül sem tudok sem írni, sem megmozdulni: hozzám nőtt, mint csigához a háza. Bal kezemnél pedig a világ egyik legfontosabb könyve pihen, a sok ezer éves kultúrát építő Szentírás, annak is szigorúan a Károlyi Gáspár- féle magyarítása. Radnóti Miklóssal azt is mondhatnám, az évtizedek során belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága. A könyvek e könyvét még megboldogult édesanyámtól kaptam, akinek fontos volt, hogy Károlyi Gáspár nyelvén ismerjem meg a prófétákat, a Példabeszédeket, a Prédikátor könyvét és a Zsoltárokat, az Énekek Énekét, az Evangéliumot és a titkok fátylát fellebbentő Jelenések könyvét, s ebből eredően unokáim majd ne töröljék ki sírva a nevemet az élet könyvéből; és az is fontos volt anyának, hogy megismerjem a boldogság törvényét, az igazság és szépség szellemében teremtett és rendezett világegyetemet, melynek az ember az univerzum polgáraként szerves része, ezért a szív, az értelem és a lélek nemesítése által annak életében tevékenyen részt kell vennie. Szívemtől jobbra antik ingaóra méri az időt, pedig nagy költőnk, Madách Imre szerint idő nincs, csak az ember változik, Albert Einstein szerint meg az idő mindössze azért van, mert az örökkévalóságban megjelent az anyag. Az ingaóra fölött egy általam negyven éve faragott vándorbot egyensúlyoz, utalva az ember örök zarándok voltára. A „vagabundusvessző” alatt, keresztvariációk, irodalmi díjak, mozsarak ölelésében a hű társ, a tenyérnyi, százéves írógép, Mirsa pihen, mellyel „egy tágas fehér mezőre oly sok fekete utat vertem” a huszadik század folyamán. Mesterségem eme szerelmetes címere fölött pedig festmények zsúfolódnak: Kopócs Tibor Elvégeztetett című színes litográfiája, Dúdor István glóriás-számyas angyalönarcképe, Németh Ilona égbe süvítő táltos- és madárserege, Lőrincz Zsuzsa életet ölelő Osanyája, Csótó László Napba merülő Don Quijote-]a, meg csallóközi és má- tyusföldi falvak, búzatengerek és malmok, na és persze szülőfalum, Bodrogszentes templomának az olajfestménye: a némán legelésző kőállatok ölelésében álló, erőt és nyugalmat árasztó, kecses tornyú és díszes kapujú, Árpád-kori ékkő, az istenháza.
