Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - KÖZLEKEDŐEDÉNY - Csanda Gábor: Közlekedőedény (Illyés Gyula: Puszták népe)
CSANDA GÁBOR Közlekedőedény Egy margó vallomásai ANTIKVÁRIUM 4. Illyés Gyula: Puszták népe. Nyugat, Budapest, 1936, 288 oldal A Puszták népe apámtól maradt rám, antikváriumban vette, 11 koronáért, amint ezt a szokásos antikváriumi számjegy törtvonal alatti része, a nevező mutatja. Hogy apámé volt, s hogy olvasta, az a hátsó fedél előtti utolsó két üres oldal bejegyzéseiből látszik - így olvasott, zsebében vagy keze ügyében íróeszközzel: ceruzával, kék meg fekete meg piros örökíróval, s amit fontosnak vélt, azt az oldalszámok sorrendjében ide följegyezte. Minden könyve így nézett ki. (Olvasom, hogy mint a gyerek Illyésnek, neki is el kellett bújnia, hogy olvashasson, az olvasást az ö szülei is munkakerülésnek vették. Különös, hogy ugyané célból nekem is el kellett bújnom, ugyancsak emiatt.) Megvolt az Illyés-mü más kiadásban is, de ezt emeltem le a polcról, mikor kötelező olvasmány volt, s most is ezt, már a magam polcáról. Ami nincs meg, az a hajdan volt szomszédja, apám könyvtárában ugyanis e mellett az első kiadású Puszták népe mellett a szintén első kiadású Egy polgár vallomásai állt, azt 1934-ben adták ki, ezt két évvel később. Az is antikváriumi könyv volt, apám nyilván hasznosnak látta megvenni, mert egyébként nem volt gyűjtő, az első kiadások sem érdekelték. Együtt olvastam őket, nem mintha az Egy polgár vallomásai is kötelező lett volna, ellenkezőleg, említésre sem került az iskolában. De hogy összetartoznak, mint ugyanannak a jelenségnek - az osztály- és a világnézetnek - a körüljárása, kitapogatása és érzékletes bemutatása, azt már első olvasásukkor is megtapasztaltam. Mint a hold és a nap, mint a homokóra két edénye - nekem meg, első olvasatban, két ösztönszerüen ismerősnek tűnő, mégis nagyon idegen világ. Mindkettő másért, de egyformán volt távoli. Megmosolyogtató (mosolygok magamon), hogy amikor a Pusztáik népéi most újra kezembe vettem, abból az előfeltevésből indultam ki, hogy az eltelt évtizedek alatt bizonyára kimozdultam a homokóra nyakából, valamerre, más szemekkel együtt, vagy immár egykori önmagamhoz képest más homokszemként másutt vagyok elhelyezhető a pusztai cseléd és a városi polgár nevű edények közt. S persze a mosoly annak a képzetnek szólt, hogy bizonnyal inkább vagyok már polgárszem, mint cselédszem, elvégre városi vagyok, itt, Pozsonyban születtem és élek, kávét iszom és olvasok, lapot járatok és szerkesztek; vagy, kevésbé együgyüen, de a másik végletbe esve, Máraival szólva: értéket teremtek és őrzök. így közeledtem a Puszták népéhez, s az első oldalakról készült feljegyzéseim is ennek mentén íródtak. Kés: jegyeztem föl felkiáltójellel, járomszög: írtam három
