Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - KÖZLEKEDŐEDÉNY - Fónod Zoltán: A modern magyar irodalom elkötelezettje (tanulmány Grendel Lajos pályakezdéséről)
56 Fonod Zoltán badsäg szomorúsága, 2002). A tények mágiája (2002) cimü kötetében Mészöly Miklós időskori prózáját értékelte a szerző. A modern magyar irodalom története (Pozsony, 2010) című szubjektív irodalomtörténetének alcíme — A magyar líra és epika a 20. században - pontosítja tárgykörét. Irodalmi tanulmányait, esszéit az Elszigeteltség vagy egyetemesség (Budapest, 1991) című kötetébe rendezte, publicisztikáját a Rosszkedvem naplója (Tatabánya, 1992) és a Hazáim, Abszurdisztán (1998) című kötetei tartalmazzák. Görömbei András szerint „A csehszlovákiai magyar lét jelenének (objektív idejének) kulcsnovelláit írta meg Grendel Lajos”. A szerző megszívlelendő „igazságai” között említi, hogy „A kisebbségi létben a kultúra folytonossága is illúzió csupán”. Vagy: az „önironikus jellemzés és az üldözöttség, megfigyeltség tudatának egymásra vonatkoztatása néhány sorban is finom közép-kelet-európai karakterrajz”. Egyetértéssel idézhetjük Dusza István minősítését is: „Modem európai, csehszlovákiai és magyar próza az, amit Grendel Lajos ír.” írónkról - műveit olvasva — elmondható, hogy nem csupán a „szlovákiai magyar prózaírók élvonalába” tartozik, hanem joggal érdemelte ki a hazai (szlovák) és a magyarországi kritika „osztatlan szakmai elismerését” is. A már korábban említett kezdeti regény trilógiájának egyes darabjai közül az Áttételek vitte el a pálmát. Első része egységesebb és izgalmasabb, történetiségében is erőteljesebb a többinél. A második részben - és ez nem bűn! — a „nőügyek” dominálnak, magyarságbetétekkel „fűszerezve”, stílusában is „áttetszőbb” módon. A harmadik rész az állampolgár keserveit tárja elénk, a kiadó /szerkesztő élményeivel, vágyaival, a házasság és a szerelem felemlegetésével, a magányos férfi esetlenségeivel. A kisebbségi író helyzete, szerepe is megjelenik a kötetben, és vele együtt egy-egy arc, egy-egy jellem (Angéla, Bea) gondjaival, kiszolgáltatottságuk megi- dézésével. Meg azzal a tudattal, hogy „Még magányodban sem vagy egyetlen percig sem egyedül”. Anélkül, hogy „tiszteletköröket” futnánk, elmondhatjuk, kevés kisebbségi magyar író pályakezdése volt tájainkon olyan sikeres, mint Grendel Lajosé. Talán Tamási Áronnak volt annak idején a Grendeléhez hasonló fogadtatása, viszont a formanyelvük élesen eltér egymástól, ahogy más volt a kor is, melyben alkotniuk adatott. Grendel számára az Éleslövészet, a Galeri, de még inkább az Áttételek jelentették az első sikereket az 1980-as évek elején. E müvei szlovák, illetve magyar- országi fogadtatása páratlan sikert jelentett a számára. E kötetei úgy kerültek - egyik napról a másikra! - a kortárs magyar irodalom élvonalába, hogy szerzőjét némely kritikusok egyenesen Mészöly Miklóssal és Esterházy Péterrel együtt emlegették. E „rokonítás” nem alaptalan. Mészöly Miklós esetében Az atléta halálára (1966) vagy a Saulusxa (1968), illetve a Volt egyszer egy Közép-Európára (1989) gondolunk, Esterházy Péter munkásságából pedig elsősorban a Termelési-regény (kisssregény) (1979) című ironikus/szatirikus kettős-regényét említenénk, de továb-
