Irodalmi Szemle, 2012

2012/4 - KÖZLEKEDŐEDÉNY - Duba Gyula: „ ...az idő is hazánk” (esszé Örkény Istvánról)

51 ....az idő is hazánk” masak , megalapozzák az idő-haza fogalmát és kiterebélyesítik méretei, mintegy e fo­galom anyagiasul általuk. S ami számomra a legtartalmasabb meglepetés: egy, a fog­ságból haza írt levelében olvasom a falunevet: Verebély. Ismerem, felvidéki nagyköz­ség, már-már városka Nyitra és Léva között, távolabbi Garam menti pátriám! Egy em­lékező írásából tudom meg, mi fűzi őt Verebélyhez, már a címe is sokatmondó: ,, Sze­relmes földrajz Idézőjelbe tette, jelezve, hogy a fogalmat Szabó Zoltántól vette át, aki viszont, bevallása szerint, Cs. Szabó Lászlótól kölcsönözte. A fogalom és előélete te­hát rangos jelentése egyértelmű metafora. Örkény arról ír, hogy bár Budapesten szü­letett, a környékre is emlékszik, gyakran jár arra. „Ámde úgy látszik, a nagyvárosok csak mostohagyerekeket szülnek; úgy érzem, mintha csak örökbefogadottja lennék ezeknek az utcáknak, tereknek, bérházaknak... de nincs része gyermekkorom honfog­lalásában.” Majd így folytatja, befejezésül, teljes terjedelmében idemásolom: „Verebély (most:Vráble), fele magyarok, fele szlovákok lakta nagyközség a Nyitra-Aranyosmarót-Ersekújvár háromszög közepe táján. Ott éltek anyai nagy szü­leim, a Pető-család, s mi négyen, az unokák, ott töltöttük gyermekkorunk minden nya­rát, iskoláskorunk minden vakációját, felnöttkomnk húsvéti ünnepeit. Nekem nem a Duna a folyamok folyama, hanem a Verebélyt átszelő Zsitva. Ott az egyetlen vízima­lom a földön, s a Malom-tó, ahová fürdeni jártunk, a világ legnagyobb tengere. Ku­tyánk volt. Macskánk volt. Két hold szőlőnk, s a borospince szellőzőjében gólyapár fészkelt. Galambjaink voltak. Galambdúcunk is volt. Hintónk is volt. Mindenünk volt. Ha pedig a kocsis megengedte, hogy mellé üljek a bakra, s bár a biztonság kedvéért ő is fogta, de kezembe adta a gyeplőszárat, akkor a Nyitra felé vezető kövesúton elin­dultam valamilyen messzeségbe, valamilyen magasságba, valamilyen világosságba, ahová megérkezni sohasem fogok.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom