Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Pénzes Tímea: Esővers; A bérgyilkos költő szavai (versek)
PÉNZES TÍMEA Esővers zúg az eső, felhőkből csurran, fröccsen utcára, ablaküvegre, derékig állok félig kimondott, édesbús szavakban és befejezetlen ölelésekben, egyre duzzadó, tajtékot verő, fejemre növő, bősz pocsolyában. hogy emeljem ki lábam a sárból, tekintetem mikor lesz ismét telt, s mikor lesz ismét teljes a látvány, ez a lejtő most éppen merre lejt? cipelik a múltat magukon a házak, öregasszonyok a körfolyosókon, hol van, kihez szólni lehetne, mikor ér véget az utókor? a víz csorog, loccsan, felverődik, csillogást hagy kopár hajamon, apró tíindércseppek villannak fel, kergetőznek folyékony bőrarcomon. ha felgyúlna a fény és az ajtó nyílna, már lobbanna a láng szemem tükrében, de kulcsaim más zsebekben bújnak, és a zárak is rozsdásak régen. csak hull és hull a végtelen eső, könnycsepptengerben úszik a táj. az ég hideg lehelete és kóbor sóhaja házfalakat borzol, a vakolat szelíden omlik, nem ragaszkodik, nem is sikolt.
