Irodalmi Szemle, 2012

2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Kitágult nap 3. — A nem létező létező; Van minden, ahogy van; A nagypéntek (esszék)

GÁL SÁNDOR Kitágult nap 3. A nem létező létező A történelem során több elmélet jött létre a Mindenség kezdetéről-alakulásáról az Isten-Teremtő és az ősrobbanás között. Ez utóbbi két felfogás olyan pillanatot jele­nít meg, amely a „kezdetet” igyekszik hihetővé tenni. A jelenleg érvényes Szent Bib­liában az első mondat ez: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (Már az ará­nyok is abszurdak - a világmindenség és egy bolygó...) A tudomány mai állítása szerint - nem a Föld -, hanem a Mindenség keletkezésének „kezdete” az ősrobba­nás mitikus ködéből gomolygott láthatóvá elénk... Éjszakánként, hajnalonként ezt az égi ragyogást bámulom és csodálom évtizedek óta. Az elképesztő és felfoghatat­lan távolságok magasságát és mélységét, ezek tágulásának, vagy zsugorodásának ember által kiszámított iramát, s ezt a hihetetlen tágasságot működtető energiát... És igyekszem - nem sok sikerrel - megérteni és értelmezni mindazt, amit az embe­riség sok évezredes tapasztalatai és tudományos megfigyelései alapján mostanáig egybefogott. A fogalmak önmagukká sűrűsödnek: anyag, tér, idő, Isten, teremtés - kezdet... Szóval, ebben az egészben önmagamat próbálom - bár ez nagyzolásnak tűn­het - meghatározni, mert tele vagyok kétellyel és bizonytalansággal mind az isteni, mind az emberi teremtéselméletekkel kapcsolatban. Ugyanis Mózes a „kezdetet” egyértelműen Istentől valónak mondja. János apostol azonban egy kicsit bonyolul­tabban fogalmaz: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige.” Az ősrobbanás elmélete ennél jóval egyszerűbb, hogy úgy mondjam: anya­giasabb „kezdet”. Mert a létező mindenségről van bizonyítékunk, a létező Istenről azonban egyetlen elfogadható bizonyítékot sem talált eddig az emberiség. Az Ige testté válásának Istene - és folyamata - meghatározhatatlan. Rövidre zárva: a létezőt lehet tagadni. Ezzel szemben a nem létező nem is tagadható.! Ha ezek után azt állítom, hogy nincs Isten, akkor nem az Isten-létet tagadom, hanem a nem létezőt definiáltam. A nem létezőben csak hinni lehet, ezzel szemben a létezőt nem hinni kell, ha­nem elfogadni! így az Isten-hit az ember számára a létező és a nem létező közötti választás örök kérdése marad. Aki a nem létezőt elfogadja: hiszi az Isten létét, s vele együtt a teremtéskez­detet. Aki ugyanezt elutasítja az - én vagyok! De ugyanígy elutasítom az „ősrobbanás” végtelenül ködös elméletét is. Hogy miért? A válasz roppant egyszerű: a kezdet utáni kérdésekre találok elfogadható vá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom