Irodalmi Szemle, 2012

2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Vörös István: Jóslástan alapfokon - Kiscsütörtök (regényrészlet)

Jóslástan alapfokon 17 fiú állna előtte. Végignézett rajta, magas és vállas volt, a haja lenött, az öltözéke házmesteri. Nevetségesnek csak az oldalt két fehér csíkkal díszített tréningnadrág­ját találta. Az agyonmosott pólójában volt valami báj. Mért mondják erről a fiú­ról, hogy bolond, futott át Tímea agyán. És ha már valami érdeklődés támadt benne iránta, mindjárt tovább is vitte azt. Milyen lehet meztelenül? Még sose láttam mezte­len pasit. Nem is különösebben érdekelte őt eddig ez a látvány. Most is inkább a le­hetőség és az ismeretszerzési vágy hajtotta. Gyönyörű madarad van, mondta neki. A fiú ettől elérzékenyiilt, az álla újra leesett, bambává váló arckiíejezése föl­mentette Tímeát a szokásos illemszabályok betartása alól. De úgy tudom, van neked még egy madarad. Azt nem mutatnád meg? Nem. Az már rég elpusztult. Itt van eltemetve az udvarban. Kiássam? Dehogy, nevetett a lány. Én arra gondoltam, ami a nadrágodban van. Mi? He? Vagy úgy. A szájából kicsordult a nyál. Vetkőzz le! Rendben, de akkor te is! Tímea erre nem számított. Csak meg akart nézni valamit, amit eddig még nem látott, és most kiderül, hogy neki is adnia kell cserébe valamit. De hát mezte­lenül még nem látta férfi. Ez is újdonság. Kell abban valami izgalmasnak lenni, ha annyian megteszik napról napra. Nem volt soha szégyenlős, de azt tudta, hogy nem illik mutogatnia magát. Maradjon meg az egyensúly. Rendben, mondta. Először te veszel le egy ruhadarabot, aztán én. A fiú viszont szégyenlős volt, de nem tudta, hogyan térhetne ki a lány ked­vessége elől. Zavartan heherészett, és lehúzta az egyik papucsba bújtatott lábáról a zoknit. Tímea ettől elemébe került. Megérezte, hogy fölényben van. Most már úgy játszhat evvel a nyolcvan kiló hússal, bőrrel és csonttal, mintha a plüssmacija len­ne. Gyorsan letette a válláról az iskolatáskát. Ez nem számít, morogta a fiú, mert ha­ladékot akart nyerni. Persze, mondta Tímea, aki el volt tökélve, hogy mielőbb valami titkosat mu­tasson neki, és így végre megnyugtassa. De le kell tegyem a táskát, különben nem tudok vetkőzni. Azzal gyorsan lehúzta magáról az iskolaköpenyét, úgy, mint egy pulóvert, a fején át, anélkül, hogy kigombolta volna. Evvel nem volt más célja, minthogy egyszerre a blúzát is levehesse. Csak a melltartó maradt rajta fölül. A ház­mesterfiú fülig vörösödött, de a tréningnadrágján keresztül látszott, hogy mereve­dése van. Bárki bejöhet. Bezárom az ajtót, mondta és elszaladt. Csikordult a kulcs a kazánház vasajtajában, és Tímea kicsit megijedt. Be va­gyok zárva, gondolta. Alighanem meg fog erőszakolni. Ilyen se történt még vele. A kíváncsisága elnyomta az ijedelmet. A fiú visszajött, és zavartan nevetgélt. Ne öltözzünk inkább föl? Azt ígérted, hogy mutatsz valamit. Na jó, mondta, és letolta a nadrágját, s ledobta a pólóját. A kopott alsót meg­emelte és egy kör alakú foltban át is nedvesítette a kevésbé szabódó hímtag.

Next

/
Oldalképek
Tartalom