Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Varga Imre: S a valóm pedig Csak sejti; Válasz a szerkesztőnek; Álomhatársértés; Halálom után is (versek)
VARGA IMRE S a valóm pedig Csak sejti Akár öröm, vagy akár félelem Gördít sötétemből a fénybe - Jelentését én már nem kérdezem, S nem firtatom azt sem, hogy mivégre. Izgat a vágy, hogy kérjem, mi kéne. S hogy megismerjem a végzetem. Akár a föld alól bronz-Mükéne, Át a jégveréses éveken, Visszatérjek a napfényes révbe. (Ámbár mindezt csak írom-képzelem.) A való pedig most annyiféle, Nincsen se szó, se kép hogy utolérje. Mert nem földi, égi s nem víz-elem, Csak sejti, s nem ízleli az értelem. Válasz a szerkesztőnek Türelem? Sajnos szonett helyett is Mert a vers: teremtő nyugtalanság Hiszednéí túl s több Ha már feladnád Visszaüzi azt aki menekszik Elfutna míg szava s csendje is fáj Énjeit építgetve lebontva Tagadott érzésbe visszavisz-ránt Ébreszti kit elkábított a sorsa Nem húzat kesztyűt körömre-karomra A vers magát szülő elevenség S a napok kőfalából kibontja Folyton Kőmíves Kelemennét. Sosem türelmet. Figyelmet, lángot! S egy versért a filozófiámat.
