Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - SZEMLE - (szalzo): Szemlélődés — válogatás az elmúlt hetek irodalmi híreiből (január-február)
SZEMLE 77 en a helyén van, s a felüdülés érzetét kelti a nézőben az apokalipszis után. Mindennek ellenére mégsem szűnik a néző folyamatos dilemmája a tekintetben, hogy ez most egy óriási kamu, vagy tényleg az Armageddon a krumpliföldön alcímű duódráma tanúja lehet. Válaszul a Mordaőka következő jelenete valóban más, valójában felemás érzetet kelt. Az öregasszony ugyanis bevallja, hogy emberekkel táplálkozik, és Lídiát azért mentette meg a pusztulástól, hogy a lány megmentse őt. Afféle „Ki kinek a foglya” helyzet ez... Lídia, aki Gyilkolenko erős csodálkozására nem retten meg az öregasszonytól („tőlem mindenki fél, még Amerika is”), és mit sem törődve a felszíni földréteg fájdalmaival és a bálnákkal, azt kívánja, hogy legyen minden úgy, ahogy azelőtt volt... A végkifejletről most nem szándékom beszélni, annál inkább sem, mert akár több iskolai tantárgy keretén belül is kötelezővé lehetne tenni ezt a müvet (sajnálatos, hogy az oktatás világa oly álmos léptekkel követi mindig az adott kort). A rendező, mint említettem, a két lányra épít, s - néhányszori hiányérzetem ellenére is - általában eléri célját. A minimalista közeg, a fekete jelmez, a fehér smink sok mindent felidézett a nézőben, a pantomimet csakúgy, mint a japán ka- buki színházat... Mindenesetre a kellő hatás nem maradt el, s a klausztrofób nyugtalanságot keltő szűk tér és a fények jól összehangolt játéka keltette kontraszt tovább erősítette a létbizonytalanság drámai érzetét. A színpadra vitt egy szem krumpli - mégiscsak volt kellék, mea culpa! —eredeti és odaillő, félelmetesen nyers metaforaként szolgált. Mordaőka (Gyilkolenko) úgy eszi az embereket, mint azok a krumplit, tehát a homo sapiensi „Mi vagyunk a tápláléklánc csúcsa”-világkép mégis meginoghat egyszer. S bár Száz Pál látomásos rendezése lét és nemlét, jó és rossz harcát nem hivatott ugyan eldönteni, ám mindenképpen gondolatok százait kelti nézőiben Nyina Sza- dur drámájának tudatosan keretbe zárt - a maximális hatást minimális eszközhasználattal elérő — színrevitelével. (Artteatro, Pozsony, 2011) SZABÓ RÉKA SZEMLÉLŐDÉS-válogatás az elmúlt hetek irodalmi híreiből (jan uár—február) Kitüntetések özöne A magyar kultúra napja környékén különféle zajos kulturális események történtek tájainkon. A hivatalos magyar állami ceremónia keretén belül Márai Sán- dor-díjat adtak át Hász Róbertnek, Mózes Attilának és Oláh Jánosnak. Ezen kívül Kölcsey-díjat kapott Sebestyén Márta népdalénekes, Mészöly Miklós-díjat Szkárosi Endre, Madách-díjjal tüntették ki Kerényi Imrét és Jankovics Marcellt, az idei Bárka-díjak pedig Kiss Judit Ágneshez és Fekete Vincéhez kerültek. Parti Nagy és Závada kontra Magyar Rádió Parti Nagy Lajos január 18-án bejelentette, hogy a továbbiakban nem járul hozzá müvei közreadásához a Magyar Rádióban. A szerző azzal indokolta döntését, hogy a hatalom „szócsövesítette” a Ma
