Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - SZEMLE - Gyürky Katalin: ízelítő egy „ belső képeskönyv "-ből (Ilma Rakusa: Rengeteg tenger)
Szemle Ízelítő egy „belső képeskönyvéből Ilma Rakusa Rengeteg tenger című regényéről „Ha anyám belehajolt valamelyik bőrönd mélységes torkába, akkor már tudtam, hogy eljött az idő. [...] Engem persze nem kérdezett senki. A többiek döntötték el, hogy el kell mennünk. Velünk jössz. Hát velük mentem. Az ismeretlenbe. Az egyik ideiglenességből a másik ideiglenességbe. Egész gyerekkoromban. [...] Csak a pályaudvaroktól meg a repülőterektől mentsen meg az isten. Kiborítanak” (32-33.) — döbbenti meg olvasóját az ebből az idézetből is érzékelhető őszinteségével a magyar-szlovén származású, Svájcban élő írónő, Ilma Rakusa legújabb, 2011-ben a Magvető Kiadó gondozásában magyarul is megjelent Rengeteg tenger című regényében. Abban az önéletrajzi ihletésű alkotásában, amelyben a gyermekkorából „áthozott”, egész életét meghatározó költözködésről, utazásról, sehol otthon nem levésről számol be kíméletlen pontossággal és hitelességgel. A Rimaszombatban született, Ljubljanában, Budapesten és Triesztben gyer- mekeskedő, de Párizsban és a hajdan volt Leningrádban tanuló Rakusa állandó helyváltoztatását gyermekkorában még valóban a szülei, elsősorban édesapja önés lakhelykeresése határozta meg: folyton menni kellett, amíg Svájc demokratikus berendezkedése nem jelentett némi megnyugvást. Csakhogy addigra, a svájci otthon megtalálásáig az írónő számára az utazás, a költözködés egyenlő lett magával az élettel, az élet metaforájává vált. S ha a regénybeli édesapa épp a költözések so- rán/által próbálta megtalálni, s Svájcban végül meg is találta önmagát, a Rengeteg tenger írónője, a regény E/l. személyü elbeszélője ezt épp fordítva élte meg: „...egyre többször teszem fel magamnak a kérdést: Ki is vagyok én tulajdonképpen? A bőröndjeidtől nem várhatsz választ, még akkor sem, ha telis-tele ragasztottad őket színes matricákkal” (94.). A kérdésre adott öndorgáló válasza mutatja, hogy őt bizony a személyisége integritásának kialakításában egyáltalán nem segítette a költözködés. Ezért ennek eléréséhez, a bőröndökkel (is) fémjelzett állandó helyváltoztatás ellensúlyozására, azaz a „vándorlós” élettel szemben ki kellett alakítania egy másik, egy belső, egyensúlyt és állandóságot nyújtó világot, amely az utazás metaforája, azaz a nomád gyermekkor „ellenmérgéül” szolgált. A külső, hányattatott élettel szembeni belső világ megteremtésének pedig több lépcsőfokát fedezhetjük fel a Rengeteg tenger hatvankilenc rövid, különböző impulzusokat rögzítő fejezetén végighaladva. Az első lépcsőfok még a vándorlás
