Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Grendel Lajos: A háló (regényrészlet)
10 Grendel Lajos elég volt neki. — Hát nem is tudod, hogy hányféle nő van a világon - okoskodott Erika. - Mindegyik nő másféle. Itt az ideje, hogy megismerd őket. - Rudi megborzongott, majd óvatosan átölelte Erikát, mintha csak valami szellemet fogna meg. Erika úgy tett, mintha nem is érezné. Rudi visszahúzta a karját, nem is tudta, hogy mit csinál valójában. Erika úgy leselkedett, mint egy róka. Aztán hirtelen bebújt a kaijaiba. Nem, ez nem ment tovább. Még csak csókra sem futotta. — Örökre itt szeretnék maradni. Nem menni vissza sosem.- Ah - mondta Rudi -, meggárgyultál.- Itt szabad vagyok. — Szabadság. Itt nincs szabadság. Itt diktatúra van. Erika úgy nézett rá, mint egy holdkórosra. — Nem értem, miről beszélsz. Többé nem került elő ez a téma. Rudi nem erőltette, Erika meg bűnbánóan hallgatott. Egészen másképpen viszonyult most a hallgatáshoz Rudi, de ez mellékes volt, mint a kiöntött fürdővíz. Rudi tizennégy éves volt, és szerelmes Erikába, meg ha ezt isten őrizz, hogy szerelemnek nevezte volna. Erika rászolgált a csodálatára, ilyenkor még azt is meg tudta bocsátani, hogy itt szeretett volna élni. Egyszer, valahol a vasútállomás környékén tekeregtek, ma már fogalma sincs, hogy mit kerestek ott. A vasutas a semmiből termett elő, de Rudi jól ismerte, Erika viszont először látott ilyesmit. A vasutasnak gyerekkora óta csipőficama volt, és nevetségesen járt. Rudi intett neki, és pár szót váltottak. Mikor a vasutas elment, Rudi, hogy engedjen a testet összenyomorító feszültségnek, elnevette magát. Erika azonban komoly maradt.- Ez nem vicc - mondta. Rudi az eltelt tizennégy év óta úgy látta, hogy Erika mindjárt az első napon nagy benyomást tett rá, de erre fokozatosan jött rá, amikor már felnőttek lettek, és levelet váltottak úgy két-három havonta. Rudi éppúgy megváltozott, ahogy Erika is, hogy úgymond, levetette a bőrét, és sokkal szebb lett, miként a fényképek is jól mutatták. Azelőtt már a második napon megegyeztek, hogy mi tekinthető öregnek. Öregek, például, nem hordtak farmert. Hatvannyolc után farmerláz tört ki Kelet- és Közép- Európában, mire betiltották a farmert, illetve csak dollárért lehetett vásárolni. De fiatalnak csak az számított, akinek megvolt a farmere. Az öregek konfekcióruhát viseltek, és lenézték a puha generációt. Csakhogy a hatvannyolc utáni láz nem volt görögtüz. A hatvannyolc utáni generáció farmert vett föl, és nem vette le haláláig. A húszévesen farmert vásárló fiatal ötven- és hatvanévesen is farmert hordott, mert csakugyan, hűha meg hahó, a világnézetét fejezte ki. És Rudi és Erika is így gondolkozott, legalábbis utólag nézve. A rózsaligetet leválasztották a többi kacat közül; a rózsaliget a boldogság ígéretét jelentette, még ha nem is valósult meg az ígéret azonnal. Rudi széttárta a karját, ez a mienk, mondta miután már szétválaszthatatlanul hozzája nőtt. Az elvontság édességét érezhették, a nagy kacajt, hogy minden az övéké, csak akarniuk kell. Ebből a perspektívából a
